Tudtára adnád első nagy szerelmednek,hogy az ő régi árulása szúrta el az egész felnőttkori magánéletedet ?

Kérdező, most konkrétan mindannyiunkat hibáztatsz azért, mert egy-két ember azt írta, hogy nyomorék vagy. Mi nem tehetünk arról, hogy más mit ír. Én csak a saját írásomért tudok felelősséget vállalni.

És a kérdésed is erről szól. A 2. szerelmednek semmi köze sincs az elsőhöz, érted?! Mind független, új esély.

Ha ugyan azokat a hibákat követed el többször, a választásod során, vagy a kapcsolatban közben, akkor ezért TE vagy a hibás. Te nem egy kiskutya vagy, aminek az élete egy embertől függ. Te egy önálló, független, európai állampolgár vagy, aki a kifejlődött, felnőtt élete során tele van lehetőségekkel.

Az első barátnőmmel 12 éve szakítottam (5 éves kapcsolat volt). Az azóta eltelt 12 évben voltak futó kapcsolataim, rövidebb kapcsolataim, és nagyon hosszú, több évesek is.

Marha kíváncsi lennék, hogy milyen fejet vágnék, ha egy nap csöngetnének az ajtómon, kinyitnám, és ott állna a csaj. Majd mielőtt szóhozjutnk egyáltalán, rámzúdítaná az elmúlt 12 évét, hogy milyen katasztrófa volt, és mindezért én tehetek egyedül

A kérdésre a válasz egyértelműen nem.

Viszont, eljátszom néha a gondolattal, hogy elbeszélgessek vele mindarról, ami akkor történt, illetve hogy ez mekkora hatással volt rám, mert szerintem nincs tisztában a dolgok súlyával. Mikor már feldolgoztam magamban az egészet, azon agyaltam, valamit tennem kellett volna még, hogy ne élje át más is ezt vele. Valószínűleg azóta sem jött rá, hogy amit csinál, az rossz, és elszomorít, ha eszembe jut, hogy más nőkkel is így bánik, vagy esetleg durvábban, ahogy telik az idő, de inkább magammal törődöm, a saját lelki egeszségemmel, és nem máséval.

23/N

44: akkor dolgoztad fel magadban, amikor már nem érdekel, hogy mit csinált, és másokat sem akart megmenteni ettől. Nyilván a későbbi női is felnőtt nők, ők is maguk hozták meg a döntés, hogy az exeddel fognak kezdeni (felelős, felnőtt döntést), és ehhez neked már semmi közöd.

Az ilyen "meg akartam vele beszélni", "meg akartam érteni", "meg akartam másokat óvni" (aka. egyfajta bosszút állni), mind-mind azt mutatják, hogy akkor, amikor ezekre gondoltál, még nem voltál túl rajta.

A mások megvédése kb akkor reális csak, ha mondjuk nem tudom embereket öl, de akkor meg a rendőrséghez kell fordulni, de az, hogy rossz a személyisége, nárcisztikus, kiabál, kisajátít, vagy bármi hasonló, az nem ide tartozik, és ha valaki így is kezd vele (ahogy egyébként te is kezdtél, és mellette is maradtál egy darabig), az már csak két felnőtt ember ügye, nem a tied.

Én a helyedben nem írnék neki.

Nem tudjuk mi történt. Való igaz lehet, hogy nagyon csúnyán elbánt veled. Bántalmazó kapcsolat (szellemileg, lelkileg), simán okozhat további problémákat. Ha porig tiport, 0 önbizalmad maradt, utálod magad, majd jött a következő, aki a gyengeségedet kihasználta, mert szeretetéhes voltál az exed okozta fájdalmad miatt, az lehet részben az ő hibája.

Figyelj. Nekem is megvan a történetem és fogalmam sincs, mikor fogok ebből felállni. Az elmúlt 1,5 évem szenvedés volt az exem miatt. Valahol én is hibás vagyok, mert a véksőkig hittem benne. Azért viszont nem én vagyok a hibás, hogy az összes jóindulatommal és szeretetemmel visszaélt és annyit rúgott belém (átvitt értelemben), amennyit csak tudott.

Viszont azt jegyezd meg, HA valóban hibás is az exed, SEMMIT nem fogsz azzal érni, hogy évek után a szemére hányod, mert nem fogja érdekelni.

Én is későn ismertem fel, hogy mekkora egy aljas, manipulatív emberrel voltam. Ez az én hibám is. De pont leszarja, ha én elkezdek nyivákolni amiatt, hogy ő tönkretett engem. Márpedig tönkretett.

A tanulságot levontam, szépen kisírtam magam és megtanulom újra szeretni önmagam. Utána jöhet a következő, addig nem, amíg ekkora roncs vagyok.

Rövid javaslat: ne, ne írj neki, még akkor sem, ha ő a hibás. Magadat hozod csak kellemetlen helyzetbe.

45:

Sajnos én ilyen vagyok, sokszor gondolok másokra is, nem csak magamra. 😃

Ezen az elven soha nem fogom szerinted feldolgozni, mert eszembe fog jutni még sokszor. Nem csak ő, mindenki, akivel valaha találkoztam, én ezt már megszoktam, így vagyok bekötve. Nem teszek úgy, mintha nem történt volna meg, és nem lett volna egykor fontos, vagy ne lett volna hatással az életemre. Számomra az jelentette a feldolgozást, hogy nem csak a rosszra emlékszem (dühvel, haraggal), hanem elismerem, hogy adott szép emlékeket is, például szexualitás terén, hiszen lényegesen megalapozza a szexuális életedet az első élmények milyensége.

Annyit hozzá tennék, ha már érdekel a téma, hogy nem felelős felnőtt döntésről volt szó, 15 évesen akárhogy is éreztem én azt, milyen nagylány vagyok, bőven gyerek voltam, naiv és tapasztalatlan. Nyilván most, ő 26 éves, ha korosztályával kezd, akkor már felnőtt emberek döntéséről beszélhetünk.

"Az ilyen "meg akartam vele beszélni", "meg akartam érteni", "meg akartam másokat óvni" (aka. egyfajta bosszút állni), mind-mind azt mutatják, hogy akkor, amikor ezekre gondoltál, még nem voltál túl rajta."

Ezt a bosszút állni részt nem értem. Mármint én akarnék bosszút állni, úgy gondolod?

Egyébként megmosolyogtat ez a bekezdés, akár hiszed akár nem, ilyenek jártak a fejemben sokszor. Hülyeség, én is tudom, de mivel érzelmileg nagyon megviselt ez az időszak, nem kívántam volna senkinek.

És egyébként az érzelmi bántalmazás talán még rosszabb, mint a fizikai, de együtt a kettő...

Mivel idővel rájöttem, hogy nem normális, de még szerettem, így sajnáltam őt, akartam segíteni neki, jobban szerettem őt, mint magamat. Idővel beismertem, hogy lehetetlen, illetve rájöttem, én kell legyek az első a fontossági sorrendben, így sikerült elhagynom.

Mivel a múltat megváltoztatni nem tudom, így annak örülök, hogy mennyit tanultam belőle.

23/N

Egyetértek az előttem szólókkal, ilyen nem nagyon van. Nem lehet egy db csávó hibás az egész elszúrt életedért. (Nem vagyok pszichológus, de PPK-n csinálom a mestert, elég sok ilyen jellegű tárgyam van. Mondjuk ehhez a felismeréshez a józan paraszti ész is éppen elég.)

Engem amúgy nemrég megkeresett az első exem, hogy hát ő még mindig nincs túl rajtam, meg azóta nem tud bízni senkiben. Ettől én csak szánom őt, nem lett bűntudatom, nem bántam meg semmit, mert nem is ártottam neki semmit, azon kívül, hogy szakítottam. Azt meg ugye szabadjon már. De így, hogy képes volt 6 év után ezzel a hisztivel rámírni, csak még biztosabb lettem benne, hogy anno nagyon jól döntöttem.

47: "Ezt a bosszút állni részt nem értem. Mármint én akarnék bosszút állni, úgy gondolod?"

Igen, így értettem, hogy te állnál bosszút. Gyakran az, hogy "elmondom az utódomnak, hogy milyen is valójában" egyfajta bosszúból merül fel, és nem is azért, hogy megvédje az ember az utódját.

Egyébként hidd el, egy idő után el lehet felejteni az ilyesmit. Tényleg csak két dolog kell hozzá, idő, és az, hogy engedd magad továbblépni. Amíg napi (gyakori) szinten oda térsz vissza, hogy ott mi történt veled, amíg mindent onnan vezetsz le (mint a kérdező), addig nem fog valóban menni.

Viszont még elég fiatal vagy, gondolom nem ezer éve történt a dolog, szóval nyilván feldolgozni-elengedni azért kell idő, és távolság az adott kapcsolattól.

ps: abban egyet értünk, hogy a lelki bántalmazást nehezebb kiheverni, mint a fizikait.