Érhető indok, ha valaki azért szakít, mert nem bírja a távkapcsolatot?

Adott egy olyan kapcsolat, ahol már kezdettől fogva távol vagyunk egymástól, időnként találkozunk, akkor meg napokat, heteket eltöltünk egymással folyamatosan. Elmondása szerint nagyon kötődik hozzám és én is hozzá. Egy ideig nem zavarta a távkapcsolat, majd egy időszakban egyre kevesebbet beszéltünk a távollétben, mert üzenetben s telefonon nem megy olyan jól a kommunikáció, mint élőben. Emiatt szakítottunk, ezért részben magamat is hibáztatom, mert nem kerestem annyit akkor. Vegyes érzéseim voltak a szakítással kapcsolatban, nem tudtam, hogy más oka is van, vagy tényleg csak a távkapcsolat zavarja (ami eddig nem zavarta). Elég furcsa volt azok után is, amilyen szerelmesen viszonyult hozzám.

Beszélgettem vele erről, de azt mondta, hogy a távkapcsolat miatt van az egész.

Szakítás után többször is közölte, hogy hiányzom neki, amit most így elég szkeptikusan fogadok, mert nem tudom, hogy mi okból szakítottunk.

Normális, hogy becsapva érzem magam? Van jogom haragudni rá?