Ennyi idő után ez indok a szakításra?

Normál esetben úgy szokott működni, hogy egy kapcsolat vége után valamennyi ideig egyedül maradnak az emberek. Ezt az időszakot érdemes felhasználni arra, hogy levonja a tanulságokat, mit csinálhat jobban legközelebb, stb. Attól, hogy a pasit már nem szereti, még nem biztos, hogy olyan szinten lezárta magában az egészet, hogy kész legyen egy új kapcsolatra. Ha sok balhé volt, nyilván lelkileg is megsérült, ezeket meg idő azért helyrerakni.

Aki egyik kapcsolatból egyből a másikba ugrik, az nagy valószínűséggel kapcsolatfüggő, és ilyen dolgoknak van egy olyan hátulütője, hogy mivel nem vonta le a tanulságokat, folyamatosan ugyanolyan pasikat talál magának - ilyenkor jön a "minden férfi egyforma" duma. Ami természetesen nem igaz, csak ő vonzza a majdnem "egyformákat".

Hogy az anyja mennyire és miért hat rá, azt nem tudom, de ha rátelepszik valóban a lányra, az ellen csak ő maga tud tenni.

Hát, lehet hogy csak magamból indulok ki, de te ismered szóval el tudod dönteni, hogy lehet-e köze ahhoz amit írok. Én is első majdnem 4 éves kapcsolat után vagyok, aminek örülök hogy vége, megkönnyebbülés, mert bár szerettem a párom, nem volt rossz, de nem volt a kapcsolatunkban semmi tűz, és második felében inkább hátráltatott a önmegvalósításban. Most imádom a szabadságot, és sok embernek szüksége van erre. Mivel eddig nem voltam soha szingli nagyon értékelem ezt az időszakot, hogy nem kell egy kapcsolatba időt és energiát fektetnem, áldozatot hoznom, ami egyébként tök jó dolog, de hátránya is van. Szeretnék most egy ideig magammal foglalkozni, hobbyk, sport, barátok, bulizás, karrier stb... minden időmet kitöltöm, ha lenne párom, valamiről le kéne mondanom. Még nem szeretnék. Nem kell megfelelnem egy kapcsolatban, kompromisszumot kötnöm, nem maradok ki más dolgokból, nem kell a döntéseimnél egy másik embert is figyelembe vennem, na nem sorolom a szingli lét előnyeit. Majd természetesen szeretném megtalálni a társam, de remélem, hogy még egy ideig nem jön el.

Bár írod, hogy itt szülői nyomás is van, nem tudom, nálunk semmilyen szinten nem voltak képben a szülők, de nem hagytam volna semmilyen szinten, hogy beleszóljanak.

Ha lenne valaki most aki igazán megfog, hát nem tudom, azért valószínűleg nem tudnám hagyni veszni, mert nagyon ritka ez nálam, de valószínűsítem, hogy elrontanám valahogy, mivel nem vagyok most erre kalibrálva.

Sajnálom kérdező, hogy így alakult a dolgotok..megértem. Én a másik oldalon voltam még kis tapasztalatlan fejemmel anno. 5 éves kapcsolat után belementem egy újba...Még mondjuk nem is velem volt a sok probléma, de utólag rájöttem, mennyire nem kellett volna. Egyszerűen nem volt időm feldolgozni sok tüskét, sebet, amit az évek alatt összeszedtem. Én sem voltam szeremles már az előző fiúba..csak szúrtam, mint egy sündisznó. Nem tudtam úgy teljes szívemmel szeretni, ahogy megérdemelte volna..

Azt tanácsolnám, hogy hagyd egy kicsit..hátha jelentkezik ő magától. Ha pedig nem jelentkezik, az is sok dolgot elárul. De a helyedben maximum egyszer próbálkoznék még, pár hét esetleg 1-2 hónap múlva, ha ő addig nem keres. Tudom, hogy nehéz. :( Szorítok :)

Ha az ember talál valakit, aki igazán megfogja, akkor nem kezdi a naptárt lapozgatni, hogy mikor is szakított az exével.

Nálam ez úgy működött, hogy egy új kapcsolatnál kb. 3 hónapba telt, hogy rájöjjek, tényleg el tudom-e magunkat párként képzelni hosszútávon.

Ez a "még nem vagyok kész egy új kapcsolatra" szimpla kifogás vagy egyszerű lerázó duma, mert nem akar megbántani, ennyi.

Én kb. az ő korában "csináltam" ugyanezt. NAGYON rendes srác volt, csak hát valahogy mégsem működött, tapasztalatlan voltam, bizonytalan voltam magamban, és nem volt elég bátorságom előállni az igazsággal - borzasztóan szégyellem magam azóta is miatta, és soha többé nem álltam elő ezzel. De megértem...