Az elhízás lehet szakító ok?

Az elfogadást hagyd a fenébe.

A szeretet elfogadó, de cselekvő is.

Melyik anya szereti igazán okosan a gyermekét?

Az, amelyik eteti minden nap és hagyja neki, hadd nézze a tv-t suli után, mert olyan boldog akkor a kis pofikája, amikor zabál és bambul?

Vagy az az Anya szereti okosan a gyermekét, aki sportra viszi és neveli szigorú okos szeretettel? Mindig kap ételt a gyerek, de cukrot csak ritkán, amikor kiérdemli és nem kényezteti el stb stb.

A valódi szeretet nem az elfogadásra épül. Nem az a fő lényege.

Ha igazán szereted, akkor kihúzod a tespedésből, és nem hagyod, hogy a porban fetrengjen, hanem kirángatod onnan, ha kell keményen.

Talán olyan kemény fellépés kell, amitől aztán szakít veled. De ez van. Az emberek néha szakítanak.

De ha az én barátnőm hízna mint a fene, akkor én mondanám neki, hogy szedje össze magát, mert nem egy lusta tespedő, hanyag kövér lányba szerettem bele. És én is elvárnám tőle, hogy rohadtul parancsoljon rám, ha így elhagyom magamat, ezért én is megteszem neki ezt. Őszinte vagyok hozzá, hogy ő is az legyen hozzám, amikor kell. Mert vannak pillanatok, amikor nem lehet már kedvesnek lenni a másikhoz, hanem őszintének kell lenni. És az néha bizony nehéz.

De a szeretet CSELEKVŐ és nem simán elfogadó.

"Ha szeretsz elfogadod úgy ahogy van." Ezt a liberálisok találták ki és akkor kamu, hogy az kegyetlenség!

6: ""Ha szeretsz elfogadod úgy ahogy van." Ezt a liberálisok találták ki'

Jesszusom. Ezt egyrészt nem a liberálisok találtak ki, az egy politikai mozgalom. Másrészt igaz. Aki szeret az *összességében* elfogadja a párját úgy ahogy van. Ebben az esetben pont arról van szó, hogy a kérdező mar nem sokáig fogja elfogadni, azaz szeretni a párját. Egyébként jót írtál, de ezzel a hülyeséggel teljesen elrontottad.

#7 Az van, hogy ez az elfogadás, ez annyira a liberális mozgalomhoz kötődik, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne valami ilyen beállítottságú ember találta volna ki ezt a baromságot, amit ráerőltetni próbálnak az emberekre.

A szeretet elfogadó, de nem ilyen szinteken.

Amikor valaki baromságot csinál és azzal vág vissza, hogy: "Ha szeretsz, akkor elfogadsz így is!" Akkor én leginkább megütném, és azt mondanám neki, hogy "Ha szeretsz, akkor elfogadsz így is erőszakosan."

Hát bizony, ha szeretem tényleg, akkor nem fogadom lustán, hanyagul, gusztustalanul, bunkónk, bután, stb. hanem addig motiválom, ösztönzöm, beszélek neki stb, amíg mindent ki nem hoz magából.

Az igazi szeretet perzsel és cselekszik, nem pedig elfogad mindent.

Ez az elfogadás és tolerancia túl van tolva. Dühít már ez a helyzet, és változtatni szeretnék ezen az egész botorságon.

Mindenesetre van elfogadás a szeretetben, de nem ilyen szinteken. Elfogadom, hogy a párom néha idegeskedik. Elfogadom, hogy néha 25 percig a zuhany alatt van és kornyikál. Elfogadom, hogy heti egyszer lemegy a barátnőivel a városba, és éjjel 3-kor nekem kell összeszednem a városban matt részegen.

Elfogadom, hogy a haja eltömíti a zuhanyzót és mindig én szedegetem ki(bár ezt nem biztos, hogy elkéne...).

DE nem fogadom el, ha élet vitel szerűen folyamatosan stresszel és ideges.

Nem fogadom el, ha képtelen a takarékoskodásra és a víz számla miatta kva magas.

Nem fogadom el, ha mindennap iszik, nem vigyáz magára és alkesz módon él.

Nem fogadom el, ha képtelen a saját magakörüli tisztaság tartására és ügyelni a saját dolgaira, és minden gusztustalan nála.

Nem fogadom el, ha már évek óta csak hízik és tesped, és elrontja az életét, és még csak le se sz@rja, hogy én mondom neki, hogy hagyja már abba.