Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
5 év és eljegyzés után most vége . Mit tegyek? Mit kezdjek az életemmel?
Helyzet a következő. 21 éves srác vagyok, a (volt) barátnőmmel több, mint 5 évig voltunk együtt. Idén márciusban el is jegyeztem.Nekem ő jelentette ... meg most is ő jelent mindent, egyszerűen nem tudom felfogni hogy most csak így vége. Pont egy hete történt az, hogy felhívott magához (kb. 30 kilométerre lakunk egymástól), mert személyesen akarta velem közölni amit akart. De már tudtam mire számítsak, mert mondta, hogy pakoljam össze a cuccait. Már a költözést terveztük ..
Szóval. Mostanában sokat veszekedtünk, főleg miattam. Azért miattam, mert ha bármi gondom, bajom volt, stresszes voltam, azt csak neki tudtam elmondani és nem mndig a legjobb formában. Persze, a kapcsolatban 2 ember van, nem csak miattam voltak problémák, de a szakítás azon alapult, hogy úgy érzem, számomra természetessé vált az, hogy "van" és nem becsültem meg eléggé.
Úgy fogalmazott, hogy ő már belefáradt ebbe, nem bírja tovább. Én azt mondtam erre, hogy egyetértek vele és tiszta szívemből sajnálom. Tudom, hogy már döntött és több esélyt nem kaphatok, de ez szerintem akkor is rossz és elhamarkodott döntés, én nem hiszem hogy mindent amiért küzdöttünk el kellene dobnunk egymástól.
Végülis, néhány napos beszélgetés után ki tudtam azt harcolni, hogy pár hét múlva, ha átgondoltuk mindketten a dolgokat és mindketten kipihentük egymást, akkor visszatérjünk a témára. Azóta is néha-néha írunk egymásnak face-en, szóval még ez a dolog tartja bennem a reményt. Meg talán ez a dolog akadályozza meg a lelki összezuhanást...
Nem tudom most éppen mit kezdjek az életemmel. És hogy mit kezdjek majd vele, ha pár hét múlva azt mondja, hogy elejtsem el őt, mert túl sok esélyt játszottam el. Mit tudtok tanácsolni, ti, akk már voltatok hasonló helyzetben?
válasza:
válasza: válasza:Szerintem ebben a par hetben, ami a talalkozasig hatra van, kezdj el sportolni, menj edzoterembe, vagy csak futni, focizni, rendszeresen. Jarj el a barataiddal buliba vagy gokartozni, pecazni, barhova. Latogasd meg a regen latott rokonokat, regi osztalytarsakat, legyel emberek kozott minel tobbet.
Ez 3 dolgot hozhat magaval:
1.nem fordulsz be,
2.nem csak eltereli a figyelmedet, ami nagyon jo, de a talalkozas alkalmaval a lany latni fogja, hogy nem zuhansz ossze, nelkule is megvagy, igy lehet rajon mit veszithet, ha eldobja a dolgot.
3. Lehet idokozben te jossz ra hogy az elet nelkule is elet.
A talalkozasnal pedig nagyon figyelj arra hogy ne ozike szemekkel menj oda, mint aki 3 hete nem evett, nem aludt es nelkule nem elet az elet, hanem buszken, onbizalommal teli. Erre kell a sport meg a kulso impulzusok. Rohadt nehez lesz lelkileg, de sajnalatbol ne menjen vissza... Ne is hozd fel neki az ujrakezdest az elso alkalommal, max. ha o teszi. inkabb beszelj magadrol, mi van veled mostansag, mi van vele ujabban, stb.
Aztan ha az elso randi jol ment a masodiknal mar lehet feszegetni a temat, de az elso csak arra menjen, hogy meglassa hogy mit veszithet. :) Sok sikert :)
válasza:Mi visszatudtuk ezt hozni a párommal, mi is pont 5 év után mentünk szét hasonló okok miatt, egy hétig voltunk külön, szintén 16 évesen jöttünk össze.:D Érdekes ez. Na mindegy, nem ez a lényeg, csak érdekes hasonlóságok.
Hát nehéz volt ez az időszak. Nekünk kellett a találkozás hozzá, hogy újra kezdjük, lehet nektek is segít majd.:)
Hozzáteszem, azóta erősebb lett a kapcsolatunk, ez a rossz időszak inkább ráébresztett bennünket arra, hogy mit is veszítenénk és közelebb hozott egymáshoz.
Szóval nem lehetetlen, de azért szerintem nem a mi példánk az átlagos, úgyhogy nem akarlak felesleges reménybe hajszolni evvel, csak gondoltam megosztom, hogy azért nem lehetetlen. Sok sikert nektek!
válasza: válasza:Nem kell sírni, 21 vagy, gyerek szinte. :)
És, ha nem becsülted meg, akkor jogos, hogy nem akar veled többet együtt lenni, bár annyi gerince lehetne, hogy ténylegesen szakít, nem "időt kér", és feleslegesen áltat.
Köszönöm szépen a válaszokat! Sokat segített a #4-es és az #5-ös válaszoló!
Úgy vagyok vele, hogy csak azt a tettet bánja me az ember, amit nem tett meg, úgyhogy mindenképpen meg kell próbálnom mégegyszer. Tegnap azt beszéltük, hogy ha nem jön közbe neki semmi, akkor a szilvesztert megint együtt tölthetnénk. (Úgy értve, hogy úgy mint eddig, vennék tűzijátékot és a városban sétálgatva ellövöldözhetnénk meg meginnánk egy forralt bort stb.)
Addig pedig megpróbálom elterelni a figyelmem ezekről a dolgokról, pont hétfőn fogok állásinterjúra menni, hogy végre dolgozhassak is a suli mellett (esti, fotósképzésen vagyok éppen). Mégegyszer köszi a válaszokat
Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy ha nem írom bele, hogy 21 vagyok, akkor a többi kommentelő mit reagált volna .... szerintem ilyenkor nem számít a kor, legalábbis nem bír akkora fajsúllyal egy ilyen kérdésnél.
De azért nekik is köszi.
válasza:Saját példából tudom, hogy igenis számít a kor. Az ember 16-21(22) éves kora körül rengeteget változik. Az iskolapadból kilép még ha csak az egyetemre is, de mégis nagyobb felelősség, más társaság. Elkezdi az életét is tervezni az eddigi ábrándozás helyett.
Ha ezt egy kapcsolat túléli, mert együtt változnak az tök jó. De sajna van olyan, hogy nem sikerül. Viszont még ha ki is fullad egy ilyen fiatalkori kapcsolat nagyon sokat tanulhatsz belőle és a következő kapcsolatban már tudod kamatoztatni.
Pillanatnyilag szar lesz, annak a félnek akivel szakítanak, mindig szar. De tovább lehet lépni, csak idő kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!