Van itt olyan, aki utólag megbánta, hogy elveszített valakit és azóta is eszébe jut az a személy? Mi volt az oka, hogy vége lett?

Biztos, hogy elég sok ilyen ember van. Viszont az élet ilyen. Sok embert el kell engedni. Kit ezért - kit azért! Az bántóbb/ fájobb, mikor " hülyeség,, vagy mások miatt. De minden esetben tovább kell lépni vagy felemészt !

Sok idő elteltével már nem sajnálom, de utána rövid ideig mindig igen. Ha külön váltak útjaink, akkor annak úgy kellett történnie, ezért se síránkozok. Majd jön helyette más.

Nem illett a családba, szégyent hozott rám állítólag, mert nem volt megfelelő végzettsége. A szüleim gyakorlatilag elmebajosak lettek attól, hogy ilyennel élek együtt, és csak egy célnak éltek: tönkrevágni a fiuk kapcsolatát. A legegyszerűbbnek láttam kitenni a barátnőmet, mert már idegileg nem bírtam. ő is azzal jött már folyton, hogy: érzem, hogy valamit nem mondasz el. Akkor éppen a "zokniagyú kullancs", vagy "az ilyenek ki tudja, kikkel kur-nak, amig dolgozni vagy" járt a fejemben, amit mutterom mondott rá nem rég. A lány meg úgy érezte, másik nő van a dologban, és ezzel b-sztatott. Talán, ha senki nem szól bele az életünkbe, nem dobom ki, hagytam magam befolyásolni.

Túl fiatalok voltunk,és nem vettük komolyan az életet. DE!!! 21 évvel később újra összehozott bennünket a sors,már lassan 3 éve nagyon-nagyon boldogok vagyunk!