Szerintetek lett volna még ennek jövője, hol lehetett volna megmenteni? (NAGYON, NAGYON HOSSZÚ! )

Ezt írod:

"Ezzel a kérdéssel egyébként valószínűleg búcsúzom innen, a gyakorikérdésekből is. Nem szeretném levenni a nevem, de azt sem, hogy ő lássa a válaszaimat és mondjuk engem kitárgyalva nevessenek rajtam a barátjával"

- Felvállaltad magad eddig is, már biztos rég túl vannak olvasáson, kitárgyaláson, stb. nem csak ők, mindenki. Tudod, minden csoda.. Innen már nincs értelme megfutamodni, túl vagy a nehezén, csak előre nézz.. (N)

Azt írod,összeköltözéskor még szerettétek egymást.

Inkább akkortájt kezdett tudatosulni benned,el is veszítheted.

Elhiszem,hogy már előtte is szeretted,még ha ezt nem is sikerült kimutatnod igazán,és elvoltál a "saját kis világodban",észre sem vetted,mi folyik körülötted,köztetek.

Nagyon önzőn viselkedtél,ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni.

Talán az összeköltözéstől vártad,hogy minden problémátok megoldódik.

Pedig,ha egy kapcsolatban már az összecuccolás előtt is komolyabb gondok vannak,az együtt lakás önmagában ritkán oldja meg a problémákat,mert ott már,napi találkozás esetén,a ki nem mondott gondok csak még jobban felszínre kerülnek,a feszültség még inkább nő,mint ahogy az meg is történt.

Ti meg ugyanott folytattátok,mint előtte,minimális kommunikációval egymás között.

Lehet nem volt igazán bölcs dolog ide kiírnod ezt,biztosan lesz pár agyhalott barom,aki ráugrik erre az egészre,viszont a történeted nagyon is tanulságos.

Kiváló példa,hogyan lehet egy jónak induló kapcsolatot jól elszúrni,és szinte mindent fordítva,hibásan csinálni benne.

A vonatos történet,meg ami előtte történt,nagyrészt a te hibád.

Igazad van,ugyanazt akartátok mind a ketten.

Csupán annyi a különbség,neked kellett volna lépned,ő meg is tette ezt a maga részéről,többször megkérdezte maradjon,még a vasútállomáson is megkérdezte,nem ültök-e le,beszélitek meg,

Mindannyiszor nemleges választ kapott,ezt elbaxtad.

Mit kellett volna tennie?

Odaláncolnia magát az ágyadhoz?

Nem hinném.

Még egy jótanács a jövőre nézve.

Írod,tanulsz az esetből,és legközelebb jobban felvállalod az érzéseid.

A jótanácsom pedig annyi,ne ess át a ló túloldalára,mert újabb "sírás" lehet a vége.

Ezt valahogy saját magadnak kell érezni,mennyit mutatsz magadból a másiknak,és főleg,hogy kinek.

"A bosszút pedig nem tudom elfogadni mint indokot mert nem látom át, pontosan mire állt bosszút."

Arra állt bosszút,hogy semmi empátiát nem mutattál felé,még ha ez nem is volt szándékos a részedről.

Miután többször kiborult,utána is folytattad másnap a cukkolást,nőtt benne a keserűség.

Te viccesnek találtad,pedig folyamatos fájdalmat okoztál neki.

"Őszintén, nem tudom.

Nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy csak a hiánya miatt érzem ezt vagy sem, de már egyébként sem számítana semmit."

Bűntudat,harag,szerelem?

Vagy mind ez így együtt?

Talán azért írtad ki ide,mert nagyon is érzed,lehetett volna ez másképp,ez a történet végződhetett volna másképp,amiben bizony elég nagy a felelősséged,hogy nem úgy történt.

!!Nem kötekedni jöttem!!

Az remek dolog, hogy te beismered a hibáidat, ezzel kezdeném. És az is tény, hogy rengeteget hibázott ő is.

De van a hozzáállásodban olyan ami teljesen abszurd.

Pld. hogy ő egyik pillanatról a másikra szeretett ki belőled. Te ezt komolyan gondoltad? Az egész kapcsolat olyan mintha az lett volna a célod, hogy ki akarod ábrándítani- persze tudom, hogy nem így van, de kívülálló szemmel az elejétől fogva látszik, hogy ezzel csak ezt lehet elérni. Neked az a bizonyosság a szeretetre ha minden megaláztatást eltűr a párod és mosolyogva közli, hogy nem zavarná ha megcsókolná xy-t aztán boldogan lemélytorkozna? Nem értem az egészet.

Belőlem kicsi szkepticizmust vált ki az hogy állításod szerint te "eljátszottad" a macsót az önbizalomhiány miatt... azóta le is írtad, hogy szerettél volna az a macsó lenni. Én úgy látom, hogy nagyon élvezted (volna) hogy ő elvileg eltűri azt, hogy kalandozz mellette. Szerintem amikor belement ebbe az elején, még ő maga sem tudta, hogy pontosan mivel fog ez járni neki lélekben. Meg hát valljuk be, (verbálisan) kimaxoltad azt, amit ebből ki lehetett hozni, ez pedig még talán annál is rosszabb mintha tényleg megtetted volna. Gyakorlatilag kihasználtad, h "beleegyezett" és úgy értelmezted h mindent szabad, hisz' úgyis elnézi. Leírták már előttem, hogy mennyire volt túl a határokon amiket a húgára mondtál, és az is h ti összebújva készültetek aludni és akkor is az ilyen dumát lökted. Sírásig csináltad ezt a sportot és nem álltál le. Érthető, hogy végül kifordult már magából és torolt, még ha kifejezetten inkorrekt is volt a lezárás a részéről. Az kifejezetten sajnálatra (vagy ink szánalomra?) méltó amit akkor nyomattál mert olyan képet festesz magadról, mintha egy olyan ember lennél aki csak akkor tud valakit szeretni ha nem lehet az övé. Miért volt fontosabb az önérzeted ahelyett h becsülted volna amíg ő van neked? Mivel lettél volna több, ha megqrsz x számú nőt? Tapasztalatból mondom h semmit se ér. Ott volt egy nő, aki szeretett úgy ahogy vagy, de neked ez nem volt elég. Pedig ez a legjobb amit kaphatsz az élettől az ellenkező nemmel való kapcsolatot illetően.

Azért feltételezhető az, hogy élvezet volt számodra a kínzásában, bántásában mert pl. amikor a combját kikarmolta, akkor is saját magad vallottad be hogy jól esett. Szvsz elég khmmmmmm.. nem szép hozzáállás volt ez, és jól mutatja, hogy mennyire az egódról szóltak a dolgok. Keseredtél már el te életedben annyira hogy kínodban már magad karmolod, bántod mert annyira fáj? ha igen akkor kérlek gondolj vissza milyen érzés volt. Tényleg pozitív neked az, hogy te ilyet váltottál ki abból aki elvileg szeretsz? Mert én mocsok sz arul érezném magam egy ilyen helyzetben.

Nagyon remélem, hogy sokat tanulsz ebből az egészből.

Megpróbálom összefoglalni neked, hogy mik szerintem a legnagyobb tanulságok, persze lehet nincs igazam de hátha mégis és akkor hasznos lehet.

* A játszmázás semmi jót nem szül, máskor legyél őszinte és valld be a gyengéd érzéseid(ezt már sokan leírták előttem)

* félek hogy a megrögzött realista életszemléleted sugárban okádni tudna ettől a dologtól, de: talán gondolkozz el, hogy mik az alapfeltételei egy jó kapcsolatnak, mert lehet, h amit te álszentnek hiszel v hittél eddig az talán mégis a szeretet jele, és részben segít hosszabb távon is fenntarthatóbbá tenni egy kapcsolatot. gondolok ez alatt ilyenekre: monogámia - tehát a nyitott kapcsolat dolgot lehet, h célszerű elfelejteni a f enébe, párod gyakoribb dicsérete, udvarlás - még ha ésszel tudod is, hogy biztos van nála szebb, kvára nem kötelező ezt éreztetni vele és kényszeresen közölni. Szóval szerintem a következő kapcsolatodnál, ha beleszeretsz a hölgybe, akkor kicsit próbáld meg a kapcsolatot iciripiciripipicirit közelebb vinni a fehér lovas herceges habosbabosbaboshabos nedvesálomhoz! Nem azt mondom, hogy csorgasd a nyálad, és kamuzz betegesen romantikus xarszövegeket az arcába csak, h inkább finomítsd kissé a pesszimizmusba hajló szürkécske realista világlátásod egy kis habos-rimcsiromcsi nedvesálommal. :) Szerintem menni fog, hisz bebizonyítottad, hogy tudsz te ilyet ha akarsz. Remélem jól érted.

* Figyelj oda jobban ezen túl a másik érzéseire és ne azt vedd a szeretet visszaigazolásának, hogy meg bírod bántani a párod! figyelj ink a rezdüléseire, tekintetére, viselkedésére, és bízz abban, hogy szeret és ne tedd próbára.

* Ha folyton vmi rossz dolgon pörögsz (pld. hogy nem hiszed el h szeret) akkor barátkozz a gondolattal, hogy a vége az lesz, hogy önbeteljesítő jóslat lesz az egész dolog a szemszögedből. Viszont jól jegyezd meg, hogy erről te tehetsz. Azon kattogtál, hogy nem szeret, hitetlenkedtél, odáig mentél h annak örültél h elkeseredett miattad és nem vetted észre, hogy a folyamatos elkeseredéstől, bántástól hidegült el, hanem úgy értelmezed h lehet nem is szeretett soha és igazad volt. Ez szvsz nem a valóság.

Egy kis bónusz megjegyzés: Xar nézni a pesszimista szemléleted amikor másokat próbálsz értelmezni, és ez néha még sértő is lehet mert úgy teszel félelmetesen negatív feltételezéseket a másik emberről h észre sem veszed.

Gondolok az ilyenekre:

"lelkiismeretfurdalás nélkül szexelt"

"engem kitárgyalva nevessenek rajtam a barátjával"

" Lehet már el is felejtett mindent ami közöttünk történt "

Nem hinném, h ezek mind igazak. :D

Na ennyi telik tőlem, bár vmit biztos kihagytam. Sok szerencsét!

huh. egyébként én úgy érzem, miattad ment tönkre az egész. mindig más lányokat dícsértél előtte (ráadásul pont a húgát is...ritka aljas húzás) ráadásul direkt bántottad azzal, hogy te másokat is dugni akarsz mellette (pedig nem csináltad volna). soha nem mondtad neki, hogy szereted, mindig elvártad, hogy ő loholjon utánad, ő küzdjön érted, te nem tetted... csak akkor, amikor érthető módon egy idő után nem tudott így élni, és elege lett ebből. (megjegyzem, neki csak simán szakítania kellett volna, nem nyíltan mást keresni) mindenesetre hirtelen akkor jöttél rá, hogy szereted, és mennyire fontos neked, amikor láttad, hogy jobbat fog találni nálad...ekkor már ajnároztad őt, mondtad neki, hogy szereted, aztán teljesen megalázkodtál..

hát...

brutális, milyen önbizalomhiányod van, és betegesen vágy a "minél több nőre". szerintem magadat kellene rendbe raknod először, mert így soha nem lesz normális kapcsolatod. nagyon furcsa vagy egyébként, én el nem tudom képzelni, hogy élvezzem, hogy bántok valakit, akit szeretek (többször írod, hogy élvezted, amikor magát bántotta fájdalmában/rosszul esett neki valami..mert ekkor érezted, hogy fontos vagy neki. előtte miért nem érezted?? szerintem ő elég egyértelműen kifejezte, hogy az vagy neki, te voltál az, aki nem tette ezt. elég felemás helyzet)

"A kapcsolat nem abban ment tönkre ahogy vele viselkedtem, akkor lett mélypontot amikor nekem lett rossz kedvem sokszor azért mert nem tartottam magam jó férfinak és elment mindentől a kedvem amint megláttam egy szép lányt az utcán egy jóképű férfival menni. Egyből eszembe jutott az, hogy egyszer ő is egy olyan férfi mellett akar majd lenni, ha már nem lesz szerelmes.

A végén leginkább az zavart, hogy én is tudtam volna olyan lenni mint amilyen férfira mindig vágyott, sokat gondoltam is rá, mit kellene tennem/mondanom csak mindig győzött a kisördög.

"

vagyis miattad ment tönkre. mondom, próbálj a gondolkozásmódodon változtatni.