Hányszor bocsátottál meg valakinek aki meg sem érdemelte, mert nem akartad elveszíteni, és hittél abban, hogy jobb lehet?

Sosem akartam szenvedtetni a masikat nem tudom, mirol beszelsz.

Amire te gondolsz, az a jatszmazas.

Ha valaki bunko volt velem vagy szakitott, megbocsatottam neki es kileptem az eletebol. Nem azert, hogy bantsam ezzel, hanem hogy megmutassam, hogy velem nem lehet igy banni.

Ez már játszmázás kategória. Hogy átélje a szakítás fájdalmát és közben rájöjjön mit tett? Ezt nem így kell. Kegyetlenül őszintének kell lenni a másikhoz és úgy megbeszélni mindent, hogy közben le tudják vetkőzni az egójukat. Jól lehet ezt kettesben nem is tudja az ember összehozni. Be lehet vonni rokont, pszichológust, barátot, aki segíthet.

Amúgy én is olyan vagyok, hogy amíg szeretek megbocsátok. Égeti ez az embert elég rendesen, de ez sose könnyű.

Megbocsájtani mindig megbocsájtok. De soha semmit nem felejtek el, senkinek.

És újrakezdés az életemben nem volt és nem lesz senkivel,ha már vége valaminek. Sem társ, sem barát, sem haver nem kap még egy esélyt és én sem kértem soha senkitől másodikat !

F