Szakítás után nagyon rossznak kell lennie, hogy később jobb legyen?

Ez az, ami tilos!

Azzal kezdtem, hogy mindenhonnan töröltem, tiltottam.

Nem vagyok mazochista, hogy kövesse , hogy mit tesz, mi történik vele.

Teremts teljes internet-csöndet magad körül.

Csinálj napirendet.

Tölts ki monden időt konkrétan elhatározott tennivalókkal, amit nem tanulással, munkaval töltesz.

Én például nekiálltam rendet tenni a szekrényeimben, nagytakarítást rendeztem a konyhában, minden szekrényt kimostam, lemostam. Selejtezni kezdtem a régi, nem viselt ruháimat. Rendet tettem a könyvespolcaimon.

Sorra rendre szerveztem a barátokkal, haverokkal a találkozókat.

Régen egyszerűbb volt, mert csak akkor tudtam róla, ha becsöngettem hozzájuk vagy felhívtam telefonon. Azért ezt meg egyszerű volt elkerülni.

A mai világban a tiltás lenne a legjobb megoldás. És gyászold meg a kapcsolatot.

Nekem is ilyen volt.

Társkerezett kidobtam.

Nyilván a szakítás is csak nekem fájt én szenvedtem csak tőle.

Próbáltam ezeket a bullshiteket hogy sportolj hallgass zenét legyel a barátokkal meg mindent.

Hát inkább visszakoslattam mimt vmi kutya. Szégyen nem szégyen.

Aztám másodjára már letudtam lépni, csak mert lett egy valodi igaz barátom aki igazán szívből szeret, és aki "lestoppolt" hogy az ö nője vagyok, az exet meg felejthetem is el.

Na de érdekes hogy akkor kezdett csak az ex picsogni sírni ríni könyörögni meg vergődni.

Mik vannak.