Hányszor bocsátottál meg valakinek aki meg sem érdemelte, mert nem akartad elveszíteni, és hittél abban, hogy jobb lehet?

Túlságosan sokszor. De én újrakezdő vagyok hosszú évek kényszerkihagyása után és nem tudtam még egyelőre mit tenni...

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is akarok gyökeresen változtatni az életemen. Pont azért, hogy ezt, ami most még van, el tudjam vetni magamtól viszonylag könnyedén.

Túl sokszor. Naiv voltam és idióta, meg persze nagyon szerelmes.

Kár volt, sose becsült meg. A megbocsátás neki azt jelentette, hogy annyira vele vagyok zúgva, hogy bármit megtehet velem, akkor is megbocsájtok. Neki ez csak bizonyíték volt arra, hogy ő mennyire jó pasi (nem az). Csak azért jött mindig vissza, mert növelte az egóját, hogy mennyire bele vagyok bolondulva. Meg gondolom más már régen kidobta volna, még egy ekkora hülyét nem talált.

Okosabb lettem, tanultam a hibámból. Már nem bocsájtok meg senkinek semmit. Inkább én dobom ki.

Kamaszkent az elso kapcsolatomban (4 evig tartott) volt az, hogy minden apro dolog miatt szakitott a masik, aztan persze egy nappal kesobb ujra osszejottunk.

Kamaszkent csinaltam ezt, azota nem. Aki egyszer egy kapcsoatban eljatszotta a bizalmamat vagy szakitott, az soha a budos eletben ne keressen.

Magad miatt bocsass meg.

Az, hogy megbocsatas viszont nem jelenti azt, hogy vissza is kell fogadnod.

Háromszor. Aztán negyedjére olyan gyorsan raktam ki és tiltottam az életemből, hogy egyenesen jó érzés volt.

N