Miért jó az örök játszmázás és veszekedés?

Az 5,6,8,9 elég jókat írt. Én még annyit tennék hozzá, hogy nekem is voltak itt ilyen időszakaim. Azt figyeltem meg magamon, hogy amikor rossz élethelyzetben vagyok, akkor alakultak nekem is ilyen játszmázós kapcsolataim. És tulajdonképpen ilyenkor a kapcsolat egy menekülés volt. Úgy tűnt mintha az lenne a megoldás a problémákra. (Közben persze nem.) És emiatt minden energiámat ráhelyeztem, rá összpontosítottam és valahogy ebből alakul ki ez a nyomás, amivel a felelősséget mintha ráterhelném az adott kapcsolatra és személyre és tőle várnám a megoldást.

Persze azóta már rájöttem hogy ez nem így megy, magammal kell foglalkoznom és megoldanom a saját problémáimat. Ha ez rendben van és figyelem magam nem is vágyok őrülten kapcsolatra, tiszta fejjel ismerkedem.

Szóval ebből azt akarom kihozni hogy ez az illető, lelkileg elég rossz állapotban lehet a magánéletével, magával kapcsolatban amit még nem oldott meg. Ha nem próbálkozik a megoldással, akkor elég sokáig is fog ebben az ördögi körben keringeni.