Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nehéz szakítani?
2 éves kapcsolat, az utóbbi időben elég sok veszekedéssel. Én a problémát abban látom, hogy nem lehet felé kritikát megfogalmazni, segítő szándékkal tanácsot adni se (akkor se ha kéri), az meg hogy el mertem mondani, számomra mi problémás a kapcsolatunkban egyenesen támadásnak vette. Azt gondolom, hogy első sorban kommunikációs problémáról van szó (ő szó nélkül elvonul ha vitázunk, otthagyva engem a szituban es sokadik alkalomra se érti, hogy ez felém nem működik, így nem tudok konfliktust kezelni). De ha párterápiát hozok fel, ami tök jól segíthetne kommunikációt fejleszteni, azt ugyanúgy támadásnak veszi, nincs arra szükség, "rég rossz ha az kell".
Ha épp nem vitázunk, akkor viszont nagyon szeretett teljes, figyelmes, ölelkezős, kifejezi mennyire szeret stb. És én ezt nem is vitatom, de ez a fajta konfliktus "kezelés" a részéről felőröl. Már látom előre, hogyha megpróbálnék leülni vele ezt elmondani, akár csak annyit, hogy én így nem vagyok boldog, szigorúan figyelve arra, hogy ne őt támadjam a szavaimmal, akkor is kiforgatná arra, hogy én vagyok a szemét és valójában ezt meg ezt gondolom/mondom és neki milyen rossz.
Ezek alapján tudom, szakítani kellene, mégse megy könnyen, mert ettől függetlenül szeretem a normális énjét, tök jól kialakitott közös életünk van, vannak tervek a következő hónapokra, sok dologban ugyanazt gondoljuk, a világ dolgairól tök jól el tudunk dumálni. Mindezt felrúgni nagyon nehéznek tűnik és újra kezdeni nulláról, új albiban, új környéken stb. Nem az egyedülléttől tartok, elotte évekig voltam full önálló és szerettem, most is van néha hogy vágyok ilyen én időkre.
Detto, csak nálunk még rosszabb annyival, hogy amikor szépen elmondom mi nem jó, mire vágyom és támadásnak veszi, fel is húzza magát és ideges lesz aztán csúnyán kezd beszélni velem...
2 éves kapcsolat ugyanúgy
26/L
#3, ez a megközelítés tetszik, csak nem teljesen értem :D mit kene kibogozni, megismerni? Tudom milyen gyerekkori traumái vannak, milyen a szüleihez viszonyuló érzelmi kapcsolata, mit érez nehéznek az életében - de ezek együtt se hinném, hogy felmentés lenne minden problémára, kifogásként lehetne használni. Ezeket mind meg lehetne oldani és dolgozni rajat, nem nekem kellene folyton résen lenni mit hogyan mondjak, ne tegyek, nehogy ilyen fájó pontra tapintsak.
#6, akkor te érted igazán, én is nagyon szépen hoztam fel a problémákat, nem emeltem fel a hangom, nem csapkodtuk az ajtót, nem vontam kérdőre. Mégis teljes támadásnak vette, csak ugye nála az idegesség úgy jön ki (vagyis hát nem jön ki), hogy nem mond semmit, elvonul vagy szótlanul, engem levegőnek nézve mászkál korülöttem. Sokkal jobban örülnék ha inkább kibabálna és kijonne belőle, mit gondol, mi bántja.
De azt hiszem most kezd ebből nekem körvonalazódni, hogy itt egyedül én akarok problémát megoldani, ő nem...
Na igen! Persze! Véletlen ötlet volt, hogy házasság is van.
Beszélgettél vele mélyebben a fitalkoráról amik megkeményítették? Soha nem kérdezted tőle ugye?
Amúgy lehet maga oldja meg a problémáit és nem sorolja fel ezeket neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!