Voltál már úgy, hogy nagyon nehéz volt szakítani/válni, mégis megtetted?

Én szerelmes voltam belé, de a kapcsolat javíthatatlanul pocsék volt, szóval igen, nagyon nehéz volt, de még így is meg tudtam lépni. Utána is nehéz volt sokáig, de még így is életem egyik legjobb döntése volt.

Elhatározás, akaraterő. Ha egyedül nem megy, felkereshetsz egy pszichológus, lehet 2-3 alkalom alatt rá tud világítani, hogy ezt miért nem tudod elengedni.

Ah igen, én is ebben vagyok 1 hete. Vége lett, iszonyat szeretem, kivagyok, de ép ésszel rohadt rossz a kapcsolat, szóval muszáj volt.

Én egyszerűen emlékekbe kapaszkodok, amikor elgyengülök. Azokba, amikor bántott, amikor gyomorgörgcsöm volt, hogy hol van, meg amikor nőknek tette a szépet.

3 Az segített kitartani, hogy tudtam, hogy csak az agyam szórakozik velem és szépíti meg a dolgokat (természetes reakció minden gyászfolyamatban), tudtam, hogy ha már számtalalan esélyt adtam és ha akkor nem történt tartós változás akkor most sem fog, ugyanis csodák nem léteznek.

Tudtam, hogy neki így megfelel és nekem kell lépnem, ha változtatni akarok az életemen, tudtam, hogy a saját sorsom felett csak az enyém a felelősség és csak magamtól várhatok változást.

6

Minden elismerésem és tiszteletem!

Ugyanez a szitu volt nálam is. Nemrég szakítottam vele. A végére a közelében rosszul éreztem magam és amikor már semmit nem tett bele a kapcsolatba véget vetettem neki. Nekem a legnagyobb löketet azok a gondolatok adták,amikor sokszor dührohamot kapott vagy nőknek irogatott.

Nagyon erősnek kell lenned és ha érzed, hogy megoldhatatlanok a problémáitok vagy már nem is szeretnéd megjavítani..akkor ki kell lépni.