Ha valami elromlik egy párkapcsolatban akkor kedves hölgyek, miért nem vagytok hajlandóak megpróbálni megjavítani, vagy megpróbálni változtatni a dolgokon, ha kiderülnek a dolgok egymás számára hogy mi volt a baj a kapcsolatban?

"Ha valakivel nem akarok együtt lenni akkor szeretni se szeretem már, nem?"

Azért ez nem így működik.

Én már léptem ki úgy, hogy szerettem az illetőt, de magamat se akartam tönkretenni.

"Nem az egyből a menekülést választom, mert az a könnyebb."

Szíve joga a menekülést választani, mert nem jelentesz neki semmit. Az, hogy esetleg mondta, hogy szeret...ugyan már...Neki meg ez a könnyebb. Miért kellene vergődnie, ha ő inkább szabadulna tőled?

Egyébként nem csodálom, hogy inkább megy, mintsem meg akarna bármit is javítani, mert eléggé ijesztő vagy. Nem tartod tiszteletben a másik akaratát abban, hogy nem kér többet belőled, keresgéled itt az okokat és miérteket, hogy miért nem akarta húzni azt, ami neki nem jó, miközben végtelenül egyszerű: nem kér többet belőled. Ennyi. Csak azért mert egyszer elkövette azt a hibát, hogy szóbaállt veled, és esetleg kapcsolatba kerültetek, még akkor sem, ha kimondta a szeretlek szót, nem kötelezi irányodba semmire. Neki ennyi volt. Az , hogy te ezt nem vagy képes benyelni, az a te bajod, nem az övé.

"De hogy egyet se, inkább elfordulok. Annak ellenére hogy ha átgondolja akkor ebből még nagyon jó is lehetett volna.

Ha valami nem tökéletes folyamatosan akkor annak érdekében nem is próbálunk tenni?"

Én többet nem küzdök, sokat tanultam a fentebb említett kapcsolatból. Ha megfogalmazódik bennem, hogy ki kéne lépni, akkor ki is fogok, mert az emberek nem változnak.