Hogyan kapálózott az exetek, amikor szakítottatok? Szánalmas volt?

Na örülök, hogy kezdenek gyűlni azok, akik értik, amit kérdezek :D

Egyébként hiána szeretted egykor, lehet, hogy amikor szakítasz vele, épp sajnálod, de később leülepszik, átgondolod a dolgokat, rájössz, hogy nem volt egy jó kapcsolat és ő sem volt jó ember, csak fiatal voltál és naiv, nem érzékelted egyből, hogy milyen ő, évekkel később visszagondolsz a szakításra és rájössz, hogy ijesztő és szánalmas volt, amit csinált.

Nekem például az első barátommal pont ez volt. Amikor szakítottunk, én nagyon sajnáltam őt és féltem, mert elhittem neki, amiket mondott. De utólag nézve már inkább gáz... Más exeim nem ilyenek voltak, illetve én sem. Sírtam, meg akartam beszélni, mondtam nekik, hogy miben tudnék változtatni, de ez ennyiben ki is merült, ha nem szeret már, hát nem szeret.

Saját sztorimat leírom akkor. Éppen nála voltam (nem laktunk együtt), amikor mondtam neki, hogy szakítani szeretnék, ezt már régóta akartam, de mindig amikor belekezdtem, érzelmi zsarolt, meg ha el akartam menni, akkor lefogott. Hát most se nagyon volt másképp, de most ő akart elmenni sétálni, de mondta hogy meg fogja ölni magát azért megy. Végül nem ment, elaludtunk. Másnap olyan hangerővel sírt, hogy szerintem az egész város hallotta. Csak úgy tudtam megmenekülni, hogy apám értem jött és hazavitt. Exem írogatott, pedig nem volt szokása, de most veszélyben érezte magát. Mondta, hogy nélkülem már nem lesz értelme élni, őt nem érdekli, mit érzek most, csak maradjak vele. Az üzenőfalamra írt valami verset is (nem sajátot, netről szedte). Megváltoztatta a profilképét egy közös képre, pedig nagyon mondta, hogy az öt éves profilképét sosem fogja leváltani, mert "jól bevált", erre leszedi ugyanazt a közös képünket, amit én posztoltam akkor másfél éve. Megmondtam neki, hogy ne írogasson, nem fogok válaszolni. Majd másnap reggel 7 körül felhívott, erre keltem. Annyiban maradtunk, hogy gondoljam át délutánig, ő meg lemondja a programját (ami egy kötelező céges cucc volt) és találkozik velem. Persze tudtam, hogy nem fogok gondolkodni. Felhívtam, hogy sajnálom de nem gondoltam meg magam. Na akkor előadta, hogy én most tönkretettem az életét, ő mindent megtett értem (nem), én meg hálátlan vagyok. Majd írt este, hogy bocsi nem akarja hogy így váljunk el. Másnap a szülei hívtak fel kiosztani, szintén 7 körül, hogy mekkora szemét vagyok és semmi előzménye nem volt ennek (dehogynem, egy éve próbáltam már vele szakítani). Pár nap múlva írt, hogy most már lenyugodott, találkozzunk valamikor, hogy visszaadjam a cuccait, és hogy milyen jó lenne, ha barátok tudnánk maradni, meg milyen jó most velem beszélgetni. Megbeszéltük a találkozót, ahol igazi bunkó paraszt volt velem. Majd még egy hónapig írogatott, egyszer felhívott, de nem szólt bele a telefonba. Egy hónappal később egy másik családtagjának azt hazudta, hogy én fenyegetem őt, hogy megölöm az egész családját, és folyton írkálok neki, mert a barátja akarok lenni. Ez a családtag meg nekem esett. Majd később csináltak ennek a családtagjának egy lány ismerősével pár képet, amin úgy tűnik, hogy járnak. Etette sütivel, meg odabújt hozzá és megpuszilta, meg ilyenek. És a családtag rám írt, hogy nézzem meg az XY nevű albumában, hogy túl van rajtam (ezt akkor, amikor már nekem is volt új párom, amit tudtak). Kiderült végül, hogy tényleg csak kamu fotó volt, nem a barátnője, és miattam csinálták.

Ezt szerintem jogosan nevezem szánalmasnak, hiába csak egy szegény szenvedő áldozat.

Hasonló sztorikat várok :D