Szakítás után kb. mennyi ideig reménykedtetek, vártátok vissza a másikat, hátha meggondolja magát?

Már nem emlékszem pontosan, mert régen volt, de nem túl sokáig. Elég egyértelműen a tudtomra adta, hogy vége. De persze ez nem jelenti azt, hogy nem szenvedtem, dehogynem, nagyon is. Kb. másfél év után sikerült túljutni rajta.

22 éves voltam.

N

Úgy igazán két és fél hónapig szakítás után. Nem csak reménykedtem, hanem harcoltam, küzdöttem is, bár sajnos nem akkor, amikor "igazán" kellett volna. Sok könny, fájdalom és pénz árán - és lám még sem jött vissza, soha nem is fog, sajnos-nem sajnos.

Annyit bánok, mint egy másik kérdéshez is leírt válaszomban tudattam, hogy hagytam magamból balekot csinálni és nem szakítottam meg hamarabb a kapcsolatot és azt a szerencsétlen reménykedést. Talán a féltékenységem fűtötte legjobban ezt az akciót, mert ha nem lett volna másvalaki is a képbe, szerintem fele ennyit se szenvedtem volna és talán a reménytelenséget is könnyebben emészthettem volna meg.

A vicc benne az, hogy nekem is velős szerepem volt a szétmenésünknek, és se mikor érett a szakítás, nem erősködtem nem belemenni, se miután "kimondtuk" nem öltem meg magam, hogy mégse az legyen. Sőt, közvetlenül szakítás után megkaptam, hogy kisujjamat se mozdítottam abba az irányba, hogy megakadályozzam a végleges szakítást.

Rettentően megalázó volt az egész reménykedő időszak. Ezért is maradtam egy keserű ízzel e gyanánt. Amíg ő körül volt ugrálva, mindenkivel elvolt és teljesen kifordult magából, már rá se ismertem és persze, hogy a másik fél is aki meg akarta szerezni, elfeledtetett engem - én sírva vártam minden kis morzsát, távolról is minden vágyát teljesítettem - egy nagy semmiért. Hogy csak én maradjak egyedül, távol, szenvedve.

Az sem segített, hogy az időszak első részében, adta alám a lovat, és tényleg elhitette velem, hogy még van esélyem. Azt folyamatosan ahogy telt az idő, ilyen olyan ok miatt, egyre fogyott, míg végleg és végső keseredésembe rájöttem, hogy ennek sosem lesz jó vége, csak ha kiszállok.

Hiába akartam sok mindent elnézni neki, és megbocsájtani, meg "visszafogadni" - ez már sosem jött el, letiltottam mindenhol, én soha többet nem fogom keresni, hiába talán még legbelül ég egy kialvó félben parányi szikra, brutál volt amit velem tett, de szerintem megesne a szívem rajta és ha őszintén vissza akarna jönni, befogadnám. De ez nem fog megtörténni, mindketten túl büszkék vagyunk.

Nem jöttünk össze mindketten kapcsolatban voltunk .

De akartuk egymást.

Szakítottunk mielőtt lett volna sex.

O elvalt , ujrakezdtuk.

Abbamaradt mert en meg nem.

Majd amikor en is kileptem akkor újrakezdődött minden.

Osszesen tobb év. Sok, le se irom mert senki se hinne el.

A lenyeg mindig egymásra találtunk