Miért lehet az hogy nekem mindig csak az aktuális barátommal jó minden (pl kirándulás, közös főzés, progik), es sem bnőkkel sem rokonokkal nem? Ez okoz kapcsfüggést

Nem egyszer jutok el oda hogy szakítanom kell, mert mondjuk kifelé kacsintgat a másik, vagy kiderul hogy drogozik, vagy egyéb mentális zavara van, pl idegbeteg néha stb.

Állandóan a miatt leszek megalkuvó, vagy az miatt szenvedek csak szakításnál hogy egyedül megszűnik az életem.

Egyedül vagy barátokkal vagy családdal vagy akárkivel, egyszerűen nem jó nekem semmi, csak ha van mellette baratom es tudom hogy várnak haza, vagy a barátommal élem meg ezeket a dolgokat.

Nagyon ritka ha van olyan srác aki tetszik, normális, nem használ ki komoly, hű. Es amikor nagyon nehezen találok egy ilyet aki viszonoz is, egyszerűen az elengedése nem megy.

Most is szakítás után a legnagyobb bajom az hogy rámtör a depresszio hogy semmi nem jo egyedul vagy másokkal, ezért inkább ki sem mozdulok mert kisebb kín a 4 fal közt vergődni, mint bnőkkel lenni vagy bármi.

Csak ezért vagyok hajlamos visszaesni. Akivel szakítok, persze velem nem akar szakitani, visszaeséseknél már visz is magával.mindenhova es olyan szinten zajlik az élet, hogy ha csak egyetlen napot is talalkozom vele, már ennyi idő alatt millio élménnyel gazdagodom és vele meg tudom élni. Ugyanazt amit senkivel nem.

Pl étterem

Teljesen más anyával vagy bnőkkel enni mint a barátommal akit szeretek.

Semminek semmi értelmét nem látom nekem tetsző pasi nelkul aki szeret.

Hogyan lehet ebbol kigyógyulni? Voltam már évekig is egxedul a helyzet súlyosbodik egyedul depresszio es mentális zavarok jelentkeznek az egyedüléttol.