Miért lehet az hogy nekem mindig csak az aktuális barátommal jó minden (pl kirándulás, közös főzés, progik), es sem bnőkkel sem rokonokkal nem? Ez okoz kapcsfüggést

#5! Köszi, olyan jót röhögtem! Igen, valószínűleg irigyek a pszichológusok a szuper életedre, meg a bántalmazó pasidra😂 Ki ne szeretné, hogy kivágják a kocsiból a pusztán, vagy néha szájba verjék🤣

"Megérti, hogy nem tudok kilépni." Félreértetted. A pszichológus tisztában van azzal, hogy a társfüggők nem tudnak kilépni a bántalmazó bűvköréből. Létező pszichológia jelenség, amit rajtad is felismert. Ahogy azt is, hogy nem látod reálisan, se magad, se a pasit, se a helyzeted. Erre vonatkozik, hogy megérti, nem arra, hogy ő is szeretne egy ilyen "szuperhőst."

Figyelj, én nem vitatkozom veled, mert látszik, hogy teljesen elveszítetted a realitás érzékedet. Biztos, hogy mentális problémád van, ezért van szükséged pszichológusra, mert különben újra és újra csak bántalmazó kapcsolataid lesznek. A pszichológus, ha csak nem te vagy az első páciense, már ezer ilyen történetet hallott, mint a tiéd. Tudom, hogy azt szeretnéd hinni, de nem vagy különleges, se te, se a barátod. Az a "tenyerén hordozás", amiről mesélsz neki, minden bántalmazónál megvan. Szokványos. Érted? Ezért függnek tőle az olyanok, mint te. De pszichésen egészséges ember(ami feltételezhetően a pszichológus is), soha nem akar ilyet. Gondolom, elmeséled neki a pasi fenyegetőzéseit, zsarolasait, bántalmazását is, ami miatt "szakítasz". Ugye, te se gondolod, komolyan, hogy azt irigyli a pszichológus, vagy bárki?

#22

#26! Úgy is el lehet térni a normáktól, hogy valaki mentálisan ép. Csak a kettő között látható a különbség. Én se bírnám a mókuskereket. Nem az első munkahelyemről megyek nyugdíjba, és nem élek ugyanazzal az emberrel házasságban 50 évig. Olyan a személyiségem, hogy én se bírnám. Tudod, honnan szerezek mindig új ingereket? Nincs munkahelyem, nagyon régóta. Munkáim vannak. Két különböző területen, az egyiket csak szeretem, a másik a hobbim is. Mindig mással, máshol, más körülmények között dolgozom. Nincs 2 egyforma nap. Nincs állandóság, minden kiszámíthatatlan. A legtöbb ember ezt nem bírná, én viszont csak így tudok élni. Emellett nyitott vagyok az újdonságra, gyakran kipróbálok olyasmit, amit előtte soha. Emellett extrém sportot űzök, amit szintén imádok. Mindig biztosított a számomra szükséges új inger. Ilyen az, amikor valaki mentálisan ép, csak simán a személyiségéhez igazítja az életét.

Amit te csinálsz az nem az. Te úgy biztosítod az "izgalmakat", hogy bántalmazót választasz, akitől retteghetsz. Attól tartod különlegesnek az életed, hogy naponta, 50x szakítasz és azon merengsz, hogy épp hogy reagál rá a pasid. Az ő kiszámíthatlan reakciói adják neked az izgalmat, az ő szélsőséges viselkedése, meg hogy bemutat az alvilági haverjainak. Na, ez viszont nem egészséges. Nem te irányítod az életed, hanem mások.

Pont azért lenne szükséged pszichológusra, hogy egyedül ne csinálj "hülyeségeket". Azt tanuld meg, hogy egyedül, hogy tudod biztosítani magadnak azt az inger mennyiséget, ami neked szükséges, de építő, hogy ne kelljen más által, rombolóval pótolni.

#22

"Valahol már leírtam hogy egyedul mikbe keveredek bele és hogyan. Mekkorákat kockáztatok is. Szinte életveszélyes is. Mindenbe "fejeseket ugrok"."

Bírom az olyan embereket, mint a kérdező, akik folyamatos önkritikát gyakorolnak, pontosan látják a problémát, mégsem képesek kilépni belőle, inkább tucatnyi alkalommal megmagyarázzák, hogy miért ez számukra a normális működés. Hát akkor tessék, lehet így folytatni. Mi a probléma? Az, hogy nem veszitek észre, hogy ti nem "belesodródtok" helyzetekbe, hanem ezek igenis a ti döntéseitek meg gondolkozásotok meg pszichés állapototok eredménye. Írhatok én neked ide bármit, úgysem fogsz változtatni rajta, ha te nem szeretnél. Vagy ha neked ez az állapot megfelel, akkor nem értem, miért írtad ki a kérdést egyáltalán..