Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért lehet az hogy nekem mindig csak az aktuális barátommal jó minden (pl kirándulás, közös főzés, progik), es sem bnőkkel sem rokonokkal nem? Ez okoz kapcsfüggést
Nem egyszer jutok el oda hogy szakítanom kell, mert mondjuk kifelé kacsintgat a másik, vagy kiderul hogy drogozik, vagy egyéb mentális zavara van, pl idegbeteg néha stb.
Állandóan a miatt leszek megalkuvó, vagy az miatt szenvedek csak szakításnál hogy egyedül megszűnik az életem.
Egyedül vagy barátokkal vagy családdal vagy akárkivel, egyszerűen nem jó nekem semmi, csak ha van mellette baratom es tudom hogy várnak haza, vagy a barátommal élem meg ezeket a dolgokat.
Nagyon ritka ha van olyan srác aki tetszik, normális, nem használ ki komoly, hű. Es amikor nagyon nehezen találok egy ilyet aki viszonoz is, egyszerűen az elengedése nem megy.
Most is szakítás után a legnagyobb bajom az hogy rámtör a depresszio hogy semmi nem jo egyedul vagy másokkal, ezért inkább ki sem mozdulok mert kisebb kín a 4 fal közt vergődni, mint bnőkkel lenni vagy bármi.
Csak ezért vagyok hajlamos visszaesni. Akivel szakítok, persze velem nem akar szakitani, visszaeséseknél már visz is magával.mindenhova es olyan szinten zajlik az élet, hogy ha csak egyetlen napot is talalkozom vele, már ennyi idő alatt millio élménnyel gazdagodom és vele meg tudom élni. Ugyanazt amit senkivel nem.
Pl étterem
Teljesen más anyával vagy bnőkkel enni mint a barátommal akit szeretek.
Semminek semmi értelmét nem látom nekem tetsző pasi nelkul aki szeret.
Hogyan lehet ebbol kigyógyulni? Voltam már évekig is egxedul a helyzet súlyosbodik egyedul depresszio es mentális zavarok jelentkeznek az egyedüléttol.
10 szerintem normális az hogy ember társra vágyik es nem az egyedullétre. Es az is, ha az egyedullét egy idő mulva egy ponton túl elviselhetetlen.
Nem arra teremtettem 40 50 éveken keresztul en egyedul legyek. Nem az egyedullét a normális.
Az ember társas lény.
Van aki 40 eves kora után halálig egyedul van es nem zavarodik bele, igy teljes az élete. Latom az öreg magányos nyugdíjasokat is.
Én meg kb fel is kötném magam ettől, de minimum zártosztályon lennék ha nekem igy kellene élnem hosszutávon.
válasza:Az ember társas lény - ez normális. A mentális problémák - nem normális.
"Nem egyszer jutok el oda hogy szakítanom kell, mert mondjuk kifelé kacsintgat a másik, vagy kiderul hogy drogozik, vagy egyéb mentális zavara van, pl idegbeteg néha stb."
Legyél nyitottabb mások felé is. Nem minden férfi ilyen, sőt. A környezetemben mindenki normális. Nem jó társaságban vagy, valószínűleg.
válasza:Ki mondta hogy 40-50 éven keresztül kell egyedül lenni? Csak kiforgattad a szavaimat! Minden eszközzel megmagyarázod hogy miért nem bírsz ki EGY KIS időt sem egyedül. Folyton lesz rá mindenféle magyarázatod, és bárki írhat neked bármit akkor is mindent jobban tudsz. Egy kapcsolatfüggő azért kapcsolatfüggő, mert megmagyarázza (ahogy te is), hogy miért kell neki folyamatosan kapcsolatba lenni. Erre érez KÉNYSZERT. Te egy hetet sem bírsz ki egyedül. Naponta írod ki a kérdéseidet ezzel kapcsolatban.
Az eddigi kapcsolataid mind kukában végezték, azért amit írtam. Mert egyedül nem tudsz létezni, nem 40-50 évig hanem egy hétig sem. Liánozva ugrálsz egyik kapcsolatból a másikba, és csodálkozol hogy mindegyiknek ugyanaz a vége.
Én nem írok már neked semmit, mert mindenre gyártasz valami magyarázatot. Gondolom a pszichológus is mondhat amit akar, mert nem fogadod el.
Valahol már leírtam hogy egyedul mikbe keveredek bele és hogyan. Mekkorákat kockáztatok is. Szinte életveszélyes is. Mindenbe "fejeseket ugrok".
Fel van pörgetve az életem.
Ami pedig ugy kezdődik, hogy en nyugodtan ülök otthon. Es semmi rosszat nem csinálok.
De egy kész kalamajka lesz minden. Mert talán kell az adrenalin, es az nekem nem ott kezdodik, hogy ülök a barátnőimmel egy teával meg ilyenek.
Egyesek tudnak ugy élni pl hogy munka aztán otthon tv sör család, es minden napjuk ez jóformán leazámitva pár hét nyaralást.
Én ebbe bele őrülnék.
Az élet annyira színes, hogy bűn lenne kihagyni.
Es ehhez gyakorta sodor mellém hasonló kaliberű férfiakat az élet, akik mellett relatíve biztonsagban vagyok, mert a bajokat főleg egyedül vonzom be magamnak, de ők nekem kereteket szabnak (pl ne menjek ki kulfoldre ne álljak idegenekkel szóba stb) egyedul kapkodok össze vissza mintha pánikba lennék attol esve, ha csak 2 nap is ugyanaz.
Nem elso nap nem második nap, de 1-2 múlva kezdek belehülyülni abba ha nincs barátom.
17 a hosszu távu egyedullet az káros.
Valakinel ez 40 50 év mire megzavarodik, nálam 1-2 év.
Csak ezert irtam az öregekrol
Nem lianozom. irtam éveket voltam egyedul! Es ide vezetett.
Most is igy szakitok hogy egyedul vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!