Introvertált, zárkózott lányoktól kérdezném: Szerettek utazni? Ha igen, milyen helyekre? (Pl. városnézés, erdei kirándulás, tengerpart, stb.?)

En introvert zárkozott vagyok. Általában nem a helyszin a lényeg. Hanem a párommal, a kozelebbi barataival, csaladjaval érzem magam jol, akár még a ház előtti kertben is. Nem kell nekem ehhez tengerpart, meg más háttér sem.

A párommal kettesben a balaton szabályosan "öreges" volt. Kirándultunk, strandoltunk, éttermi vacsorák, muzeum kiállítások utcabál, ugy éreztem magam mintha a sajat 80 éves nagyim lennék.

De azért szép volt meg minden. Legalább addig nem balhéztunk:D

Visszahúzódónak nem nevezném magam, de introvertáltnak, zárkózottnak és nem szeretem az üres fecsegést, szóval egyesek szerint csendes vagyok, mások szerint nem :D.

Na, de igen, alapvetően szeretek utazni, de nem vagyok egy nagy utazós. Szóval viszonylag ritkábban, de akkor tartalmasabban szeretem.

Imádok várost nézni, de elkerülöm a forgalmas helyeket, szívesebben nézem meg egy város olyan helyeit, amiket annyira nem ismernek a turisták, nem nézhetsz meg hatmillió képen és videón a neten, stb. Részben nyilván el akarom kerülni a tömeget, de igazából sokkal izgalmasabbnak is találom ezeket a helyeket.

Szeretek túrázni is, kevésbé forgalmas útvonalakon, vagy időpontokban.

Amúgy én is szeretem a koncerteket, ha nem heringparti van. A Budapest Parkban szeretek felmenni a teraszra, amikor nem az eszméletlenül felkapott külföldi zenekar játszik nyáron szombaton :D.

Én is intorvertált vagyok, de koncertre szeretek járni, nem zavar a sok ember körülöttem, csak hagyjanak békén, ne kelljen senkivel (a partneremen kívül) beszélgetni. Ahogy az első is írja, egy kisebb társaság már ezért is kellemetlenebb, mert ott jópofizni, beszélgetni kell, feltűnő, ha csendes vagyok és csak figyelek.

Amúgy szeretek túrázni is, tengerparton fetrengeni(szeretnék, ebben még nem volt részem), wellnesezni.

Szóval engem abszolút nem zavar, ha emberek vannak körülöttem, sőt, sokszor igénylem is, mert én szeretem az embereket, érdekelnek, szeretem nézegetni őket, figyelni, hogy mit csinálnak, imádok történeteket hallgatni, csak nekem ne kelljen megszólalni nagyon és megnyílni, mert az már nem megy.

Én a fesztiválokat, tömegrendezvényeket nem szeretem, általában feszélyez, mikor a sok ember körülöttem birkanyájként viselkedik. Egyszer voltam az orfűin, egyszer a Szigeten, egyiken sem éreztem jól magam.

DE érdekes módon a mono koncerteket meg egészen szeretem, azok abban jobbak, hogy ugye lemennek 1-2 óra alatt és vége. Addig meg jó egy kicsit tombolni a tömeggel.

A túrákat csak akkor élvezem, ha a higiénia és az alap komfort biztosított. Pl a lengyel zarándoklatra azért nem voltam hajlandó elmenni, mert bizonytalan volt, hol és milyen tisztálkodási, vécézési lehetőségek lesznek.

A wellness hoteleket nagyon utálom. Ráadásul a látogatóik között rengeteg a primitív gazdag barom.

A kedvenc országom Ausztria (a hegyi falvak miatt elsősorban), és Ciprust utáltam a leginkább (bunkó emberek, sok szemét, ronda épületek).