Nem tudom felfogni! Normális dolog elhagyni egy kutyáért?

A volt párom és én két éve voltunk együtt. Ő a szüleinél lakik, én örökölt lakásban. Beszéltünk az összebútorozásról, tervezgettünk is, aztán szóba került a kutyája. Közepes testűnél kicsit nagyobb keverék kutya. Öt éve került a hozzájuk, már akkor sem volt fiatal állat, megvolt négy éves. Hivatalosan az ő kutyája, a szülei maximum buksi simit adnak neki. Szóval nem kölyökkora óta dédelgeti. Nos, én nem fogok kutyával élni, szóval kérdeztem: szüleinél marad vagy elajándékozza?

Már jól van lelkileg, szóval szerintem nem okozna hatalmas traumát a kutyának, ha az exem szüleinél marad, őket ismeri, esetleg egy biztos helyet keresni neki. De nem. A kutya marad, én meg mehettem a nem írom le, hova. Kitörölte az összes képünket, letiltott messengeren, nem fogadja a hívásaimat. Szeretem, de nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen messzire menni egy kutya miatt?! A kutya még él néhány évet, én jó esetben élek évtizedeket. A kutyával nem lesz saját családja, velem igen. Minden adott lenne a szép közös jövőhöz, egyikünk sem szakadna meg, nem kellene azon gondolkodnunk, hogy mennyit szopunk, ha hitelre veszünk saját lakást. De nem, a kutya fontosabb, és el sem gondolkodott a dolgon, azonnal kiakadt. Összefutottam nemrég az anyjával, és teljesen levegőnek nézett! Kvázi meggyilkolt az első és egyetlen pillantásával, amit adott! Szóval kérdem én, normális dolog valakit elhagyni egy kutyáért?