Munkamániás párkapcsolat vége után ezt érzem? (!)

Vannak itt páran szerintem akiknek gőzük sincs mi az a munkamánia. Ez ugyanolyan függőség mint a drog, cigaretta, vagy épp a szerencsejáték függőség.

És van egy dolog, ami miatt, sajnos valahol még rosszabb is ezeknél.

A jelenkori társadalom arra épül hogy a társadalom alapja a munka. 3 éves korodtól arra tanítanak, hogy ha dolgozol, legyen az bármily fölösleges ostoba rabszolga munka, az egy erény, akkor te kiváltságos vagy, felsőbbrendű, szorgalmas, stb. Aki nem dolgozik, vagy újabban, aki dolgozik, de nem úgy mint egy gép, tehát nem napi 10 órát heti 5-6 napban.. az egy semmirekellő, mihaszna, a társadalom szemete stb.

Ez a mentalitás (a fölösleges munka imádata, és a társadalom alsó 90%-ának rabszolgamunkába hajszolása) megágyaz az ilyen súlyos betegségeknek mint a munkamánia.

És habár a következményei mind mentálisan mint testileg végzetesek: szív és érrendszeri problémák, gyomorfekély, infarktus, komoly mentális problémák, depresszió, stb, erről nem beszélünk. Nyilván nem érdeke a nyugati befektetőknek, hogy kikerüljön egy statisztika, hogy hány emberrel végzett a munka. Amit statisztika nélkül is meg lehet mondani: nagyságrendekkel több emberrel mint a drogok vagy az alkohol.

És miközben a cigarettát elítéljük, az alkohollal kapcsolatban önmérsékletre hívunk fel, a drogokat tiltjuk, aközben a túlzásba vitt munka nemhogy nem illegális, de egyfajta erény, dicsőség.

Ezt az egészet egy 8 éves kapcsolatban volt szerencsém megtapasztalni, egy munkamániás férfi mellett. Az említett hibás társadalomkép miatt bárkihez is fordulnál segítségért, ez teljesen kudarcra van ítélve. Te vagy megbélyegezve, a h a dicsőséges szorgalmas férfit lustálkodásra akarnád rávenni. Az hogy elhanyagol, hogy olyan mintha nem is lenne párod az még csak a kezdet.. és mivel mások nem segítenek, egyet tehetsz: végignézed... jönnek a testi problémák, állandó orvoshoz járkálás, betegségek, mentális leépülés. Sajnos ez egy ilyen folyamat. Dolgoztam nagy multinál, a HR-esekkel beszéltem erről, több esetről is tudtak. A fizikai, mentális leépülés olyan 4-5 év alatt végbemegy. Ebből a szempontból rosszabb mint bármely drog. Utána az ember teljesítménye annyira lecsökken, hogy a cégek meg kukázzák (hiszen egy biorobottal mit is lehetne tenni, ha lejár a szavatossága). Utána jön a munkanélküliség, ami egy munkamániásnak olyan mint a piásnak a delírium, csak ez szüntelen kínozza.. emiatt más drogokhoz nyúl.. 6-7 év után már alkoholista lesz, öngyilkossági hajlami vannak egy munkamániásnak. A szép önéletrajzzal könnyen talál magának új munkahelyet még így is, de már nem olyan helyeken mint régen. Állami szférában, úgynevezett "elfekvőkben" ahova már kiégett családapák járnak csak dolgozni. Nincs kihívás, nincs túlóra, nincs heti 80 óra munka.. És olyan mint egy versenyló aki nem versenyezhet többet. Saját létének értelmét kérdőjelezi meg a nap minden percében..

És pont azt éreztem mint a kérdező, hogy semmit se jelentettem a másiknak, hiába álltam mellette. Ezenkívül amit érez az ember az a 8 év az életéből amit elpocsékolt. Így utólag a legjobb tanács amit látok magam előtt, az az, hogy egy munkamániáson semmilyen módon nem segíthetsz sajnos (hacsak nem sikerül a teljes társadalmi berendezkedést megváltoztatnod, de ehhez valami nagyon nagy forradalom kéne) ezért jobb ha ilyen kapcsolatból az első jelnél kilépsz.