A barátomnak fontosabb a munka, mint a párkapcsolata? Több lent.

Egy éve vagyunk együtt, mindketten dolgozunk és tanulunk. A korona miatt az én munkahelyem ideiglenesen bezárt, és nem tudom, mikor mehetek vissza, a barátom egyéni vállalkozó, ő írja a beosztását. Az a problémám, hogy bár dolgozhatna simán csak 40 órát hetente, mert nagyon jó órabérben van, ő inkább 60-70 órázik, és így jóformán alig látom. Amikor itthon van, akkor még papírmunkázik rengeteget, sorozatot néz, beszélni csak akkor beszélünk, ha én hozzászólok. Segítek neki a papírmunkában amennyit csak tudok; amíg távol van, rendberakom a lakást, mosok, főzök ebédet, persze magammal is foglalkozok, hogy valahogyan elteljen az idő. Heti fél/egy napot kapok tőle ami kettőnké, de akkor is sokat hívogatják a munkatársai, illetve van hogy előre meg kell csinálnia a papírmunkát.

Na most én így nagyon magányos vagyok, nem igazán találkozok senkivel, a chatelés számomra nem ugyanaz. Jól keres a párom, simán megtehetné hogy amíg én is itthon vagyok, egyszer kivesz 3 napot, hogy azt együtt töltsük, de nem, mert inkább dolgozik. Szerintem nem önzőség hogy vágyok a társam figyelmére, de úgy érzem, ő a munkáját már lassan jobban szereti, mint engem.

A lakhatásért nem kell fizetnünk, neki az autója a munkaeszköze, azt kell fenntartania, úgyhogy végképp nem értem, miért kell másfélszer annyit dolgozni, mint egy sima teljes munkaidősnek? Elég munkamániás, és attól tartok ez csak rosszabb lesz. Volt valaki hasonló helyzetben? Nektek hogy alakult a kapcsolatotok a munkamániás párotokkal? Bármi ötlet, hogyan legyek neki fontosabb? Nagyon rossz, hogy mindenkivel kedves, törődő és figyelmes, csak én érzem magam "megtűrve".

Plusz: ami nálunk konfliktust szokott okozni, az a régi munkahelyén való flörtölés a női kollégáival (már együtt volt velem abban az időben). Ezt ő maga vallotta be, de tagadja, hogy bármi komoly lenne. Egyszer viszont találkoztam a lánnyal akivel a legtöbbet kavart, és akivel még hírbe is hozták, és azt láttam a páromon, hogy sokkal de sokkal jobban elvan azzal a lánnyal mint velem, végig mosolygott, közvetlen volt vele és kezdeményező, totál más, mint amilyen velem szokott lenni, és ez is rosszul esett. Amikor az a lány szomorú volt, az éjszaka közepén ment megvigasztalni, amikor én sírtam előtte többször is, simán csak gépezett tovább. Szerintetek?