Szakításkor miért nem lehet fellebbezni?

Ha kapcsolaton belül is úgy viselkedsz, mint a bíróságon, akkor ne csodálkozz, ha elhagynak.

Amiről beszélsz, teljesen más. A bíróság az bíróság, az emberi kapcsolat pedig megint más. Nem papírforma szerint éljük szabályok és törvények alapján.

Tudod, egy kapcsolathoz két fél akarata kell. Ha a másik nem akarja, akkor vége. Ez az igazságos, mivel senkit nem kényszerithetsz olyanhoz, akivel nem akar lenni.

"aki nem érti a bíróságos metaforát annak nem való ez a kérdés."

Neked meg a párkapcsolat.

"Sajnos" a párkapcsolat ilyen önkéntes dolog féleség. Addig vagytok együtt, amíg mindkettőtöknek jó. Igazából indokolni sem kellene a szakítást, bár azért elvárható. Tulképp elég lenne annyi, hogy már nem szeretlek és nem akarok már veled lenni. Mit lehetne ezen fellebbezni? Szerintem ez így teljesen korrekt lenne sokszor.

Régebben szerettem egy lányt nagyon, meg romlott a kapcsolatunk, próbáltam mentegetni a magam módján, eredménytelenül persze. Már rég csalt másokkal, ahelyett, hogy ezt kimondta volna és szépen lezárjuk.

Nem ertelek! Maradjak veled kényszerből, ha nem akarok!

"Minden felhasznalható ellened" - En kerek elnezest, amiert mi.nők nem vagyunk rabszolgak

"Csak itt jön képbe a paradox: ő meg nem kényszeríthet, hogy ne legyek vele, ha vele akarok."

Hát pedig de. Tudod, a kapcsolat ilyen kétemberes dolog, pont elég, ha az egyik nem akarja. Ott vége van. Nincs ebben semmi paradox, szerintem ezt te sem gondoltad komolyan.