Az embereket miért viseli meg ennyire?

Amikor az első feleségemmel szakítottam 1 hónappal az 1. házassági évfordulónk előtt (válást én kezdeményeztem), sírva jött be az évforduló napján a munkahelyemre, hogy most mi lesz.

Ott sirdogáltunk ketten, és vigasztaltam, hogy csak a szépre emlékezzünk, és akkor könnyebb lesz.

A legjobb, ha biztosítod arról, hogy számíthat rád, de nem erőltetsz semmit.

Igen is, ez fájdalmas. Nekem 5 éves kapcsolatom ért véget úgy, hogy én voltam a szakító fél. Az exemen nem láttam igyekezetet, erőbefektetést, és úgy éreztem, hogy már csak a testiségek miatt "tart". Persze ha véletlenül nemet mertem mondani, követelőzővé vált. Sőt, bármilyen esetben képes volt követelőzni, ami nem úgy történt, mint ahogy szerette volna.

Ha tényleg olyan nagyszerű emberről van szó, mint ahogy leírod, nagyon sajnálom a barátodat. Sajnálom, amiért most fáj neki, és nem becsülte meg ez a lány. Viszont szerencsésnek is tartom, amiért kapott egy esélyt az élettől, hogy olyan nővel ismerkedjen meg, aki viszontszereti, és akivel tervezhet. Egy optimista, életvidám férfi, akinek vannak tervei, és érzelmi támogatást is nyújt a szerettei számára, főnyeremény.

#15. Ez pedig egy buta általánosítás.

Az én kapcsolatom sem így indult, eleinte szinte minden rezzenésemre, elejtett, apróbb szavamra odafigyelt. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége... Egyébként mindketten végig hűségesek maradtunk a kapcsolat alatt, csak én nem akartam egy lusta, uralkodó típusú ember mellett leélni az életemet.