Ha egy nő beleszeret egy másik férfiba, akkor elfogadható, ha elhagyja a családját: férjét, gyerekeit és odaköltözik az új pasihoz?

A te esetedben mindenképp.

Egy gyerek nem önfeláldozás. A saját döntés következménye.

Aki gyereket szült, az elsősorban anya ,utána lehet keresgélni a boldogságot.

Ugyanakkor van az a szitu, ahol egy nő teljesen alkalmatlan az anya szerepre, szerencsés esetben a gyerek marad az apjával és jobb lesz neki, mint az "önfeláldozó " anyjával.

Ez akkor válik igazán sz@rrá az elhagyott gyerek számára, mikor az új kapcsolatban is lesz gyereke a boldog anyjának. Nehéz az ilyet feldolgozni, hogy a második/sokadik gyerek meg miért fontosabb...

Aztán az ilyen szülők szoktak felbukkanni a hátrahagyott gyerek életében, mikor az már felnőtt , nincs vele gond, kiadás, fáradság, felelősség...ilyenkor duzzognak, hogy ők ki lettek zárva mindenből,nem keresik ,nem látogatják őket, nem szólhatnak bele az unoka nevelésébe. Nem kapnak a gyereküktől támogatást..stb...

Valahogy ez nem logikus számukra...

Pedig élhetné a boldog életét gyerek nélkül,de valamiért szükségét érzi, hogy másodjára is tönkre tegye a gyerekét.

Én azt tenném, hogy ha biztos velem tervezne az új pasi, és szar lenne a házasságom, akkor elválnék és vinném magammal a gyereket, feltéve ha nem lenne ellenére, máskülönben ha ez így nem tetszene neki, akkor feláldoznám a saját boldogságom a gyerekemért. Nem azért szültem, hogy aztán lemondjak róla és hétvégi anyuka legyek.

Aki szeret és velem akar lenni, akkor fogadja el a borjút is! Máskülönben nem szeret igazán.

Egyébként pár évvel ezelőtt teszik fel ezt a kérdést, akkor egyértelműen a saját boldogságom feláldozását választottam volna.

Szóval, igen. Ennyire megváltozik a válasz, ha már családos az illető.

Te ki vagy ebben a felállásban? Mennyi idős gyerekről van szó?

30as, már mi az istenért ne lenne korrekt bárki részéről kilépni egy olyan kapcsolatból, ami nem működik, szenvedünk, szidjuk egymást, neheztelünk, kitolunk egymással, bosszankodunk, nincs intimitás, bizalom, szex, kedves szavak, odafigyelés?

Az a normális! Aki kilép egy ilyenből, plána ha x ideje próbálta helyrehozni és mégsem ment neki!(nem egy nap ilyen után szoktak dobbantani!) SEMMIVEL sem tartozol a másiknak, ha rossz neked, rossz a gyerekednek, akár férfi akár nő vagy, le kell lépni, hogy ne ebben teljen el az életed(persze miután megpróbáltátok helyrehozni) de még a másik embernek is ez a jobb, még ha gyáva is beismerni, mert inkább az meleg kakiban ülne kényelmesen..

Ha nem felel meg, nem te vagy a hibás, hogy tovább állsz! Engem is hagytak már el, egy kicsit nehezteltem(nagyon), de már tudom, hogy remek döntés volt, és mikor legközelebb lett vége kapcsolatomnak, teljesen megértettem a másikat. A gyerekért mindkét szülő felelős, egyik sem akarja, hogy rossz kapcsolatot lásson példának, mindkettő felelőssége megjavítani, ha pedig pár hónapig nem megy, kilépni a kapcsolatból a gyerek érdekében, mert neki bizony tartozunk! És ha az egyik szülő elhanyagolja vagy érzelmileg vagy fizikailag bántalmazza, a másik szülő felelőssége ezt megakadályozni, de amilyen a jog, amit szintén írtál, sajnos még így is engedi a kapcsolattartást..

Nem szabad büntetni a kilépő felet, mert nem hibás, hanem JÓT TESZ azzal magának a párjának és a gyerekének is, hogy egy káros kapcsolatból kilép!!

Itt az erkölcsi értékrend néhányaknál közelít a nulla felé, és még meg is akarják magyarázni, hogy milyen "szentek", meg milyen jók!

Persze nyilván az apának semmi joga nincs a gyerekhez, még akkor sem, ha ő volt a hű... gratulálok itt az érintetteknek...

Én nem tudom ezt hogy a csudába sikerült leszűrnöd. Írtam, hogyha jó apa, akkor legyen a felét, de akár többet is a gyerekkel, ettől függetlenül az anya is harcoljon az elhelyezésért.

Amennyiben bántalmazza bármilyen formában(ezért is mennek ám el nők, és ezért is szeretnek ki férfiakból!), igyekezzen elérni hogy korlátozzák a láthatását! Nem tudom ezzel mi bajod, te talán pártolod a gyermekbántalmazást, ha elvált férj csinálja, vagy mi?

Mi köze van a hűségnek és a gyerekhez való viszonynak egymáshoz? Én meg rendszeresen etetem a macskát, miért ne lehetne enyém a gyerek? Kb ennyi köze van hozzá, nagy semmi!

Szerencsére a jog azok oldalán áll, akik szerinted erkölcstelenek..

Nem tudom mit kell rinyálni, engem is csaltak már meg, egyedülálló szülő vagyok, mégse kívánom pokolra a másikat, sőt NAGYON jó, hogy nem vagyunk együtt.