Milyen politikai világnézetű partner tudnátok elképzelni magatok mellé? Mi az ami elfogadható lenne és ami miatt felejtős lenne a másik?

Inkább liberális, de nem az az elborult, minden ésszerűséget nélkülöző libsi.

Inkább mondom úgy, hogy nem szeretem a rögeszmés embereket (ld nacionalizmus) és nem szeretem azt, ha valaki a múltban ragad és az ottani dolgokkal érvel a jelen problémáinak megoldására. Ez taszító és számomra logikátlan, az evolúció lényege a fejlődés és a társadalmi fejlődés a dogmák megkérdőjelezésénél kezdődik. Nekem az a szimpatikus, ha a párom szeret élni és élni hagy másokat is, nem pedig fortyog és ítélkezik egész nap, mintha akkora gond lenne a fiatalokkal vagy úgy általában az emberekkel.

Ezzel az erőlködéssel én sem értek egyet, hogy a nők az egyenlő lehetőségeken és kötelezettségeken túlmenően harcolnak a jogaikért meg jóformán elnyomják a férfiakat, ahogy azzal sem, hogy feltétlenül erőltetni kell az ilyen - olyan identitásokat és az átmenetek neveit a homoszexuális és a heteroszexuális skála egyes pontjain, mert ez számomra baromság, ami sokkal inkább az erőlködésről szól, mint a szabadságról. Az viszont nem zavar, hogy emberek kiállnak magukért és elutasítják az öntőformát vagy ha észreveszik, hogy amit velük betartatnak, annak az égadta világon semmi értelme nincs (például hogy a nő legyen háztartásbeli), nem zavar, ha valaki meleg vagy bi vagy bármi, nem zavar, ha valaki nem érzi magát nőnek vagy férfinek, nem érdekel, hogy ki hogyan fogalmazza meg a boldogságát és önmagát körülöttem és szeretném, ha a párom is így gondolkodna. Sokkal kevesebb energiát igényel, mint Trianont szopogatni meg a fiatalokat ekézni vagy épp a kommunizmust erőltetni, mint aki nincs tisztában a mai gazdasági működëssel. Rühellem az ésszerűtlenséget és főleg azt rühellem, ha ez önzéssel keveredik, aminek első tünete belepofázni mások magánéletébe vagy valamilyen előjogot vagy bármit kisajátítani alanyi jogon ahelyett, hogy vagy kiérdemelnénk teljesítménnyel vagy mindenkit megilletne a lehetőség. Ez okádék dolog és az összes ilyen eszmét elutasítom. És olyan párt szeretnék, aki nem háborog mások szabadságán és nem hisz dolgokban, hanem tudja, hogy mi van és mi ebben a legjobb. A szélsőségekről nem is beszélve.

Inkább milyet NEM tudok elképzelni: komcsikat (pl fideszest), cionistát, nácit, szélsőséges vadkapitalistát.

33/F

Inkább úgy fogalmazok, hogy BUTA, ELVAKULT embert bem tudok magam mellé elképzelni.

Igenis tudja és akarja megkérdőjelezni azt, ami van.

Kicsit liberálisabb elveket vallok, de nem vagyok egy szélsőséges libsi, azért az is durva.

Ezektől a merev, szemellenzőt felhúzott kerszocosoktól (#csakacsalád, #ménemszültél) meg az elvakult, propagandát harsogó narancsosokat csípőből elutasítom.