Csak engem idegesít, hogy Tinderen boldog-boldogtalan egyből találkozni akar?

Értem én, hogy rohanó világban élünk és valakinek sürgős a párkeresés.

De számomra annyira kiábrándító, hogy valakit 1-2 fotón látok, és 5 mondat után találkozni hív. Azt se tudom, ki fia borja, 5 mondatból azt sem szűröm le, hogy egyáltalán szimpatikus-e az illető.

Nekem online visszaírni nem megterhelő, de ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal a telefonomat nyomkodnám.

Egy randira elkészülni,elmenni,időt áldozni,azt akárkire nem szeretnék,csak mert van 3 jó fényképe.

Nyilván nem hónapoknak kell eltelnie 1 talihoz, de miért nem lehet először a mai világban kicsit beszélgetni, mielőtt rárontunk valakire?

Én speciel szívesebben megyek úgy egy találkozóra, ha előtte már felcsigázott az illető személyisége, ha már várom, hogy írjon, ha van valami, ami "elindult".

Az, hogy valakivel szimpátiakört fussak olyan,mint egy állásinterjú. Plusz,aki írásban nem szimpi,akivel ott nem tudok kommunikálni gördülékenyen (ez nem a regényírásokat jelenti), azzal már találkozni sincs nagyon kedvem.

Nagyon sok pasi sótlan, felteszik a sablon hogy telt a napod kérdést, ha leírom, hogy mi volt, röviden, tömören, akkor se kérdez bele semmibe, míg én visszakérdezek és ő ír valami érdekeset, akkor belekérdezek, és próbálom vinni a beszélgetést, hogy ne ez a szokásos, régi chat.hu menjen, hogy neved,korod,honnan,hobby, stb..

És volt már igen, akivel találkoztam Tinderről úgy, hogy előtte ömlöttek az üzenetek, a témák, volt telefonbeszélgetés is előtte, és ezerszer jobban éreztem magam, mint úgy odamenni valakihez, hogy azon izguljak, hogy vajon lesz-e témánk, ha írásban nincs, vajon kidobott idő lesz-e, szimpatikus lesz-e.

Egyáltalán hol lehet a mai világban normálisan ismerkedni, ha a szórakozóhelyek is 20-on évesekkel vannak tele, az utcán úgysem szólitanak le, a munkahely felejtős.

Ez volt az utolsó "reményem", annyira egy versenynek tűnik,hogy gyorsan tali a match után, mert még van 10 lány, akivel irogatnak, ki lesz a befutó stb..

28L