Miért hagyjak el magukat a ferfiak és a nők ha már kapcsolatban vannak? Azt vettem észre volt osztálytársaim 3/4 olyan kövér mint a disznók (nőkről van szo) mert kapcsolatban vannak

Erre mit lépek? Semmit. Egészségükre.

Továbbra is tartom, hogy olyasmiről dumálsz, amiből 0% tapasztalatod van.

33-as lényeg te közel vagy hozzá,kérlek okíts és taníts.

Tapasztalatokról beszélek amit tapasztaltam és láttam meg látok mindennap.

De se baj,élj ebben a hitben,ha neked ez jó.

Én is látok embereket, akik agysebészek. Akkor már tudom, hogy mit jelent az a munka és meg is tudom csinálni? Nem.

Az, hogy van ismerősöd, akik egy egész gyereket képesek felnevelni nem jelenti, hogy te tudod mit jelent.

Majd akkor adj tanácsot többgyerekes embereknek, ha legalább 24 órát volt már kapcsolatod egy gyerekkel. Olyan üres életed van, hogy abba akármennyi edzés belefér!

Lehet, hogy van amihez értesz, de ez nem az.

Kérdező, már a kérdést sem sikerült rendesen feltenni. Miért hagyják el magukat ha már kapcsolatban vannak?....nőkről van szó...mert kapcsolatban vannak....férfiaknak pedig sör has....de ezek az állítások igazak a szinglikre is.

Tehát nem csak kapcsolatban hagyják el magukat és nem csak a nők hagyják el magukat, innentől a kifejtésben a saját kérdésedet tetted értelmetlenné. Most akkor mit akarsz hallani? Hogy szidunk más embereket (ezek szerint kb mindenkit) amiért elhíztak? Én nem fogom ezt tenni. Ugyanis nem az ő életüket élem.

Én mindig sportos voltam huszonéves felnőttként. De voltak olyan időszakok az életemben,amikor nem volt kedvem sportolni és nem volt pénzem egészségesen táplálkozni. Ahhoz is akaraterő kellett, hogy reggel felkeljek és elmenjek dolgozni. És rossz időszakaimban mindig meghíztam, mert én hízékony alkat vagyok. Nekem kétszer akkora munka lefogynom, és vannak olyan időszakok amikor feleannyi energiám sincs, mint kéne. Máskor meg hasítok és minden tök jó. Ezért nem szólom le magamat sem és másokat sem, ha nem látok bele az életükbe, mert tudom, hogy vannak időszakok amikor élni is nehéz. Talán ez a depresszió, de néha meg jól vagyok, és akkor egészséges, normális életet tudok élni, úgyhogy fene tudja. De te miért ítélkezel másokon?

Én negyven éves vagyok már. Az osztálytalálkozónkon azt láttam, hogy a csajok többsége csinos, sokan kigyúrva, lefogyva, kiszőkülve, mindenki ad magára. Az a pár aki túlsúlyos volt akkor, kivétel nélkül valami válságon ment át (válási hercehurca, beteg gyerek, és a harmadik csaj világéletében kövér volt, így ő most nem számít, mert nem hízott tovább,sőt, vicces módon tartotta a súlyát. )

A srácok sokat örgedtek, de a sörhason kívül nagyobb kövérséget nem láttam. A gimiben sokkal ducibbak voltak páran, mint most.

Szóval egyfelől nem látsz bele az életükbe, másfelől adj nekik pár évet, lehet hogy akkora más lesz a prioritás náluk. Semmi sem állandó, te megítéled a másikat, de nem figyeled az élete alakulását, lehet hogy harminc évesen tudatos életmódra kapcsol, persze az is lehet hogy nem. De attól emberileg még ugyanolyan értékes személy. Ezt nem ártana, ha átgondolnád.

A kèrdezőnek igaza van, én is úgy nézek ki, mint aki elhagyja magát ilyen téren.

Ha az ember elkezd dolgozni, párkapcsolatban élni, és bejön a gyerek, esetleg kutya is, akkor már nincs ideje, és igénye arra, hogy pluszban még mozogjon is.

A gyereke, a párja így is elfogadja, akkor meg minek?

Amikor ismerkedünk, akkor még ha önmagunkat is adjuk, akkor is önmagunk színe-javát. Ez egy olyan verziónk, mint a testépítőknél a "versenyforma". Nem tudnak az év 365 napjában versenyformában lenni, mert fizikai képtelenség, viszont dolgoznak az alapjukon, hogy ezt a formát lehetőleg megközelítse, fokozatosan fejlődjenek. Nem csak test az ember, érthető ez az élet/személyiség bármely területére. Igazából csináljuk ezt az egészet önmagunkért és másokért, hogy példát mutassunk, elkápráztassuk őket, meghaladjuk magunkat stb. Ennek a versenyformának azért üzenete van és amikor már nem vesszük fel többet, nem csiszolgatjuk, elhanyagoljuk, annak is üzenete van...azt üzeni, probléma van/feladtuk. Ez a nem az az első duma, csak duma...ezzel önigazoljuk magunkat, hogy miért is adtuk fel, mikor már úgy érezzük, hogy nehéz. Persze, hogy nem csak ez van a világon, pontosabban nem csak fizikai vetülete van a világnak, ahogy az embernek sem, de harcolni mindig lehet és mindig érdemes. Legalább is szerintem.

32/f