Lányok, számotokra szimpatikus ha egy férfi így gondolkodik?

Tehát vagy valamilyen és idegen embereket teszteltetsz, hogy olyannak látnak-e, amilyennek mutatni akarod magad?

Nekem ez nem szimpatikus gondolkodás.

Én is pozitívan gondolkodó embernek tartom magam, de ezt az semmit mondó "minden lehetséges, csak akarnod kell" amerikai marketingömlengést utálom. A Titok. c sikerkönyvben vannak efféle üres frázisok amiket aztán megpróbálnak hatalmas életutat forradalmasító gondolatnak és technikának eladni, miközben a tényleges tartalmuk felírhatók 1 szerencsesütire.

Nyilván tök jó, hogy nem egy befele forduló depressziós valaki vagy, de ez nem akkora tudomány és hatalmas erény mint ahogy te el akarod ezt adni.

Ha valaki normálisan kiegyensúlyozottan éli az életét annak természetes, hogy a pénz csak egy eszköz, igyekszik hasznosan tölteni az idejét, küzdeni a céljaiért, de közben keresni a dolgokat amik boldoggá teszik stb. Ezt nem kell úgy mutatni mintha valami szuper képesség lenne, mert inkább nevetséges önfényezés mint szimpatikus.

Nekem az első pasim volt ilyen, mintha ő írta volna ezt. Kora húszas éveimben jöttem össze vele, tapasztalatlan, naív lány voltam és kb fél évig faltam az ilyen és ehhez hasonló életbölcsességeit.

Ő is a hobbijának, a hobbijából élt és osztotta be az idejét mert konkrétan otthonról dolgozott.

Fél év után lett nyilvánvaló, hogy egy érzelmileg nagyon üres emberrel vagyok együtt, aki nem képes azt értékelni és megbecsülni ami számomra örömöt okoz, csak az ő általa képviselt és kitalált dolgok lehettek jók és izgalmasak.

Oly annyira osztotta be az idejét, hogy sosem volt ideje semmire, a pénzt, mivel volt neki nem igazán becsülte.

Aztán beütött a krach, végét ért a szerencsés éveinek a sorozata, elvesztette a munkáját/a hobbiját, már nem fizetett olyan jól, mert lett konkurencia, aki sokkal jobban csinálta azt ő.

Sorra csúsztak ki a kezei közül a jó üzletek és végül 10 hónap után ott tartottunk, hogy egy bevásárlás és a számlái között sakkozott.

Talált másik munkát, abban is sikert ért el, de nem maradtam vele. Annyi maradt meg belőle, hogy amikor rá gondolok egy felfújt hólyag jút eszembe róla.

Úgyhogy én azóta jó messzire kerültem az ilyen típusú embereket.