Kinek kell fizetni egy randin a fogyasztást?

#40: nem pénzzel kedveskedem. Vagy csak ritkán.

Egyébként szerintem irtó fura helyzetet hozhat létre ez a felemás fizetés. Mert egy idő után már egyik fél sem tudja, hogy vajon nem e ez a kis kényelem az oka, hogy a másik szívesen van velem, vagy nem e ezért vagyok szívesen vele.

De amúgy, ha másnak minőségi kapcsolatok jönnek így össze, akkor szuper. Mint írtam mi nem így csináljuk és tényleg egy tök minőségi lénnyel vagyok így. És tök jó érzés, hogy nem vár tőlem semmi praktikusat. Csak egyszerűen jó neki velem :)

Lehet vitatkozni, hogy hogy korrekt vagy sem, de azért vannak olyan társadalmi, udvariassági normák, amik egyszerűen arra utalnak, hogy egy férfinak volt gyerekszobája. Érdekes, senki nem követeli, hogy a nő nyissa ki a férfi előtt az ajtót, vagy segítse fel a kabátját, csak a "ki fizet" mindig a téma.

Én egy időben sokat randiztam, ismerkedtem, és minden alkalommal volt nálam annyi pénz, hogy ki tudjam fizetni a részem, ha kávézni mentünk, ha vacsorázni. Két eset fordult elő: vagy a férfi felajánlotta ELŐRE, hogy meghív, és akkor nem is erősködtem, hogy de én fizetek, vagy a fizetésnél felajánlottam és udvariasan hárította. 10-ből 9 férfi hívott meg, köztük olyanok is, akik tudták, hogy nem lesz második randi, ők döntöttek így valamilyen okból, tehát nem "megvenni" akartak.

És őszintén bevallom, hogy az, amikor valaki meghív, azt jó pontként írom fel a szimpátia számlájára (közvetlenül a "kinyitja az ajtót", "kihúzza a széket", illetve a "fel- illetve lesegíti a kabátom" rubrikák mellé). Udvariasság, jómodor. Ez egy férfinál igenis előny.

Amikor pedig kapcsolatba léptem egy férfival (aki egyébként az első találkozónkat azzal a mondattal indította, hogy meghív, pedig eredetileg nem is randinak indult egyikünk részéről sem), onnantól kezdve nem csináltam belőle ügyet, hogy ki hív meg kit. Volt olyan, hogy éhes voltam, ő mondta, hogy nincs nála pénz és én hívtam meg vacsorázni. Ha moziba megyünk, általában ő fizeti a belépőt, én a popcornt meg az üdítőt. Alapvetően ő többször hív meg, én viszont rendszeresen főzök, sütök neki (aminek azért szintén van költsége).

Nem várom el az udvariasságot, de jólesik! És azoknak, akik nem akarnak meghívni egy nőt, felhívnám a figyelmét, hogy 10-ből 9 pasi megteszi, és az ő nevük mellé fognak kerülni a piros pontok... nem a pénz miatt, hanem az udvariasság miatt.

Azt is meg szeretném jegyezni, hogy teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy MIRE hív meg, ugyanis ugyanakkora piros pont járt azoknak, akik egy kávéra, vagy üdítőre hívtak meg, mint azoknak, akik egy jó étterembe vittek ebédelni, meg vacsorázni (mert ilyen is volt). Nem az érték számít, hanem a gesztus.

"Most őszintén b@aszki neked nem esik jól kedveskedni a lányoknak, csak úgy, ellenszolgáltatás nélkül?"

Dehogynem - a hozzám közeli emberek számára. Minél közelebbi, annál hajlamosabb vagyok rá.

Ott ez egy valódi tartalommal bíró gesztus, hiszen valódi, már létező törődést fejez ki. Egy vadidegen esetében meg értelemszerűen ilyenről szó sincs.

És a másik dolog: a gesztus attól gesztus, hogy nem lehet elvárni. Ha épp hangulatom van hozzá, akkor megteszem, és örülök, hogy ha örömet okozok vele; de ha nincs hangulatom hozzá, akkor senkinek egy szava sem lehet ezzel kapcsolatban.

A nagy különbség valószínűleg ott van, hogy másképp tekintünk a férfi-nő kapcsolatokra, főleg a párkapcsolatokra:

én nem férfi-nő szerepekre osztott kapcsolatot keresek, hanem társ-társ kapcsolatot. Egy olyat, ahol mindkét fél magától értetődően egyenrangúnak tekinti egymást: tehát pl. hogy a kapcsolatban ugyanolyan aktív és kezdeményező fél legyen.

És ennek a felfogásnak az is egy következménye, hogy nem úgy tekintek egy első randira, ahol nekem (az aktív, kezdeményező félként) kéne lenyűgöznöm és meghódítanom a lányt (a passzív félt).

Az én felfogásomban azért vagyunk ott, hogy kölcsönösen megismerjük egymást valamilyen szinten, és ha mindkettőnknek tetszik amit addig láttunk, akkor közösen teszünk azért, hogy egyre jobban megismerjük egymást, hogy hátha kialakul belőle valami.

Tehát ha egy mondatban akarnám megfogalmazni a lényeget: én kölcsönösen ismerkedni megyek oda, nem pedig egyoldalúan udvarolni.

És tapasztalat alapján vannak bőven olyan nők is, akik hasonlóan gondolkodnak - pl. nekem még nem volt olyan barátnőm, aki ne érezte volna magát kényelmetlenül attól, ha túl sok mindenre meghívtam zsinórban. És valószínűleg nem is szívesen járnék olyan nővel, mint a #38as, akinek viszont ez még imponál is.

Ettől még persze nem fogok se b@aszd kizni, se mások férfiasságát / nőiességét kétségbe vonni, se a piros kezeket nyomogatni hülye kisgyerek módjára - bizonyos dolgokban különbözően gondolkozunk, értelmes ember (mint pl. a #35ös válaszoló, akit dettó sikerült nagy vitakultúrával jól lepontozni...) ezt képes normális módon felfogni.

"Nem várom el az udvariasságot, de jólesik! És azoknak, akik nem akarnak meghívni egy nőt, felhívnám a figyelmét, hogy 10-ből 9 pasi megteszi, és az ő nevük mellé fognak kerülni a piros pontok"

Ez egy tök jó szempont, de ezt is lehet másik irányból is nézni:

azzal csak egyszer tudok nagy piros pontot szerezni, ha fizetem a fogyasztását - a második alkalommal már természetesnek hat, hogy megint felajánlom (igazából akkor már az venné ki hülyén magát, ha nem ajánlanám fel, hiszen annak olyan üzenete lenne, hogy most már nyeregben érzem magam, szóval most már nem kell "strapálnom" magam)

Szóval döntetek, hogy mikor használom el ezt az extrát.

Ha enélkül is sikerül túljutnom az első (selejtező) körön, mert az egyéb erényeimmel elég piros pontot szedtem össze más dolgokból, akkor a második körben még mindig tudok azzal egy extra piros pontot szerezni, hogy meghívom valamire. És akkor valószínűleg már nagyobb is lesz az a piros pont, hiszen addigra már nem egy üres, mindenkinek felajánlott gesztus lesz, hanem már valami tartalommal is fog bírni - és ezzel ő is tisztában lesz.

köszi, #45-ös. :)

Szerintem abszolút jó dolgokat írsz, és még jobb, hogy találtál is olyat, aki így gondolkodik.

Az első randis meghíváshoz annyit hozzáfűznék, hogy én mindig olyan randikat tervezek, amiben elég hamar elég közel lehet kerülni a másikhoz, így komoly jelzésértéke lehet annak, ha fizetni akarja a számlámat és hogy én engedem-e, plusz több helyre is bemegyünk, így azonnal vissza is tudom adni. Azóta csak olyannak engedem, hogy fizessen, akivel lesz második, amióta egy srác úgy gondolta, szexszel tartozom azért a kávéért... a francokat.

De maximálisan egyetértek, hogy ismerkedni megyünk egy randira, és egy nő nemcsak egy passzív fél. Nekem egy, a barátom szerint, felejthetetlen és különleges randiélményt sikerült megszerveznem, ő meg csokit hozott nekem, és igazából senkit nem érdekelt, ki fizet. úgyhogy nem ezen fog múlni...

Mondjuk engem tényleg nem érdekel a pénz... akinek éppen van, az fizet, engem tényleg idegesít a számolgatás :D.

Na, de a lényeg ugyanaz, a módszer más :).

Én azzal értek egyet aki szerint ELSŐ randin ha a férfi fizet az egy gesztus. Nem a pénzről szól, de szereintem is így illendő. A lány részéről meg az illendő ha nem választ semmi drága italt, ételt pedig szerintem kifejezetten nem kéne.

Párom 1. randin meghívott egy kávéra, természetes volt számára. Mivel a csevegés nagyon elnyúlt, további teára/kávékra volt szükség, nekem pedig úgy volt természetes, hogy következőket már én fizettem bármennyire is ellenkezett :) Kapcsolaton belül is a felváltva fizetést preferálom, szerintem is szemétség elvárni egy pasitól hogy mindent fizessen egy nőnek, de 1. randin mint írtam kifejezetten illendő. A gesztus miatt, nem a pénz miatt. Pár száz ft-t szerintem nem a világ vége.