Kinek kell fizetni egy randin a fogyasztást?

Alap esetben annak, aki elhívta a másikat randizni, nemtől függetlenül.

De ha mindketten úgy akarják, akkor felezhetnek is.

Nálam (ffi vagyok) az az alap, hogy mindenki a sajátját, de ha utólag kéne elszámolni, akkor azzal nem szoktam szórakozni.

Pl. ha olyan helyen vagyunk, ahol a pultnál kell rendelni az italokat, akkor megkérdezem, hogy mit kér, és akkor a pultnál kifizetem, meg odaviszem neki - ilyenkor ha felajánlja, hogy kifizeti a részét, akkor csak legyinteni szoktam (max, ha nagyon ragaszkodik, akkor megállapodunk, hogy ha lesz következô, az az ô köre lesz). Vagy ha olyan helyen, ahol jön a pincér, akkor is kifizettem én, részemrôl letudva.

Viszont ha valahova belépôjegyet kell venni, akkor általában hagyom, hogy külön vegyük meg.

Egyszerûen számomra ez így tisztább és korrektebb.

Valószínûleg nagyon rossz stratégia, de én gesztus értékûen akkor szeretem inkább meghívni dolgokra, amikor már közelebb kerültünk egymáshoz, és nem két vadidegen emberként állunk egymással szemben: akkor már az egy sokkal természetesebb kedveskedô gesztus.

Egy vadidegen meghívásában számomra nincs meg ez a kedveskedés tartalom, nekem meg enélkül csak üres formaságnak hat.

Hú de gyorsan mentek a negatív kéz az elôzô hsz-emre:)

Kíváncsi vagyok, hogy a valódi ellenérvekre is vajon ennyire keveset kell-e majd várni:)...

Szerintem egyébként erre a kérdésre nincs egyetlen helyes válasz... Mindenki más, és azt kell megtalálni, akivel egyezik a véleményünk.

Ha valaki a képembe vágná, hogy márpedig mindenki a magáét mindenféle magyarázat nélkül, akkor randi sem lenne... nem azért, mert elvárnám, hogy fizessen, mindig felajánlom a felezést, hanem mert ez elmond dolgokat az illetőről, meg arról, hogyan viszonyul hozzám. De ha normálisan megindokolná, hogy ő a randizós időben szereti úgy, hogy mindenki a magáét, az teljesen elfogadható lenne, még ha bosszantana is, mert én nem szeretek külön fizetgetni... hanem egyszer én egyszer ő, kb egálban maradva. Azt viszont semmiképp nem hagynám, hogy mindent a férfi - az kellemetlen lenne nekem.

Na, de a lényeg, ahány ház, annyi szokás. Én az össze-vissza (később keresettel kb. arányos) fizetés híve vagyok, más a fifty-fiftyben hisz, valaki mindent fizetne a nőnek, van, aki semmit... Egyik sem rossz, csak hasonló értékrendű partnert kell találni. Ezen szerintem semmi értelme vitázni.

Nem tudom hányas vagyok, de... Egyszer barátnőmmel bementünk egy kávézóba. Megjelent a barátnőm öccse és annak a haverja, akik egy másik asztalhoz ültek le és beszélgettek. Ők csak egy kávét ittak, el is mentek utána, mi még vagy fél óráig ott dumáltunk. Mentünk kifizetni a kávénkat induláskor, erre a pincérnő közölte, hogy "a két úr kifizette a miénket is". Azóta nem "a barátnőm öccseként" tekintek rá, hanem mint igazi férfira.

Nem azért tették, mert tetszeni akartak v benyalni nekünk. Ez egy igen kedves, férfias gesztus volt tőlük, amitől iszonyat nagyot nőttek a szememben! És ezt kéne megtanulni sok embernek! Akkor is kedvesnek és udvariasnak lenni, mikor nincs rá indokod, hanem "csak úgy" mert Te vagy a férfi! :)

36 vagyok, és elég taplónak találom, ha egy randin nem fizetik ki az enyémet is! Ez a ffit minősíti! Persze előveszem a pénzt, h fizessek, de ha ffi a talpán az illető, akkor int vagy szól, h ezt ő nem fogadja el. Később már más a helyzet, mondjuk arányaiban így: Ő veszi a moziba a jegyet, én pedig a kukoricát.

Volt olyan pasi - és ezt kifejezetten vonzónak találtam benne - h soha, sehol nem engedett fizetni, mikor megmondtam, h a következő kólát v vlmit én fizetem megmondta, h "ezt meg se hallottam", majd vigyorogva közölte, h "Ezért bünti jár! :)". Nem, nem szex. Pl. jó ürügy volt arra, h megcsókoljon a következőképp: "Most megcsókollak, és Neked hagynod kell, mert bünti alatt vagy! :) Cserébe mikor nálam voltunk, én főztem neki később amihez én vettem a hozzávalókat is.