Hogy hihetném el, hogy megérdemlem a boldogságot?

Rendkívül önbizalom hiányos vagyok, épp ezért nem tudom elhinni, hogy megérdemlem a boldogságot. Vagy olyan fiúkat vonzok be az életembe, akik nem mozgatnak meg bennem semmit, vagy pedig aki igazán tetszik, nem tudom elhinni, hogy elég vagyok neki. Így az van bennem, hogy biztos közben mással is randizik, el fog hagyni, meg fog csalni stb. Ettől bizonytalan leszek, befeszülök, nem tudom elengedni magam, így nem is azt mutatom, aki valójában vagyok. Természetesen ezt a bizonytalanságot mindenki megérzi és előbb-utóbb le fog lépni. Néha megtudom a választ, hogy miért, máskor nem. Ilyenkor persze mindig az van bennem, hogy biztos nem vagyok neki elég jó/talált jobbat. Aztán több fiúnál derült ki később, hogy azért tűnt el, mert védekezésként játszottam a rideg és elérhetetlen nőt, ettől megijedt, vagy épp azért lépett le, mert látta, hogy nem tudom magam elengedni mellette. Szóval egyáltalán nem arról van szó, hogy kevés vagyok, mégis ezt beszélem be magamnak, és szinte generálom az ilyen helyzeteket, hogy bebizonyítsam, hogy igazam van. Szóval saját magam vagyok a szenvedésem okozója. Rettenetesen szenvedek ettől, nem egy, nem kettő értékes, intelligens fiút veszítettem el emiatt és már nagyon kétségbe vagyok esve, hogy annyi lehetőséget szalasztottam el, hogy lehet, nem is lesz több. Hogyan tudnék ezen továbblépni?