Hogy hihetném el, hogy megérdemlem a boldogságot?

Mindenki megérdemli a boldogságot. Te is.

Valamit elronthattak a szüleid a nevelésben, vagy a családi környezet lehetett rossz. Esetleg nem csúfolódtak veled kiskorodban, és ezek a sérelmek megmaradtak benned?

Nem születik senki önbizalomhiányosnak, bizonytalannak, bizalmatlannak, gátlásosnak. Azzá nevelik, illetve amit tapasztal a környezetében, ahogy beszélnek vele, stb.

Külsőleg sem érzed magad jól a bőrödben, vagy ez csak a belsődből fakad?

Valami lelkileg, nagyon el lett rontva gyerekkorodban. Még ha ez nem is tudatosul benned. Sérültél lelkileg, csak emlékezz vissza, hátha eszedbe jutnak dolgok.

Nem mersz bizalmat szavazni, és bebeszélsz magadnak minden sületlenséget, ami nem is igaz.

Valahol, valamikor, nagyon kiborulhatott a bili, amiért ilyen lettél. Hozzád egy nagyon türelmes, kitartó, kedves, empatikus személy való, akiben tudnál bízni. Vagy egy pszichológus segítsége.

Az nagy baj hogy mást mutatsz kifelé, mint amit valójában érzel. Ez pedig gyerekkori meghunyászkodáshoz kapcsolódik szerintem, mert mondjuk, nem merted valamiért kimutatni az érzelmeidet.

Szerintem ez csak részben a te hibád,a férfiak legalább annyira hibásak mert nem láttak át a szorult helyzeteden és nem voltak veled elég türelmesek,vagy nem vették a fáradtságot,hogy segítsenek kikecmeregni ebből az állapotból.Ez igazán figyelmes és megértő férfi megold egy ilyen helyzetet és nem falcol le a nő fura viselkedése miatt.:)

30+F

5-ös.

Azért azt tegyük hozzá hogy hiába kitartó, türelmes, megértő egy férfi, ha az adott nőnek nincs annyi akarat ereje, és rettenetesen fél, akkor hiába minden. Egy pszichológus is csak akkor tud segíteni, ha a páciens akarja és hagyja magát és nem hátrál vissza. Meg kell nyílni. A kommunikáció nagyon fontos, kimondani a dolgokat, amitől fél. Főleg az adott férfivel kapcsolatban. Tehát meg kell nyílnia és bízni. Nem kell itt általánosítani a férfiakra, amikor még gyerekkorban sérül a lelke a nevelés és a környezet végett.

Ha csalódik egy ilyen egy férfiban, az rátesz egy lapáttal. Az érzelmeket ki kell mutatni, elmondani, így tudja a másik fél hogy mi a helyzet, és úgy áll hozzá.

A legbelső félelmeket le kell küzdeni, mert az egy teher. Amiatt feszeng. Ha kimondja megkönnyebbül.

Ezen segíthet egy jó barátnő is, akiben bízik és támaszt nyújt, ösztökéli, bíztatja.

A falat, amit maga köré húzott, le kell dönteni és az álarcot eldobni. (álarc, mikor mást mutat, mint amit érez. Egyes embereknél ez a kétszínűség, de az megint más.)

Sajnos a volt barátnőmmel is így jártam. Ez 7 hónap után tört felszínre, pedig már majdnem teljesen megynyílt lelkileg. Pedig csak annyit kellett volna elmondani hogy mitől fél, mit akar. Ehelyett bizonytalanná vált, 2 hónapig az időt húzta, engem bizonytalanságban tartva, aztán inkább eltaszított magától, ahelyett hogy közölte volna a tényeket. és én türelmes, megértő vagyok és voltam. Merni és akarni kell átlépni ezen a ponton.

Csak tippelek olyan 20 év körüli vagy?

Ha igen akkor ne nagyon várj korodbeli srácoktól hosszú kapcsolatot. Ők még minél több lányt meg akarnak dönteni, nem ragadnak le egy lány mellett.

7-es!

Te aztán rohadt segítőkész és értelmes lehetsz.

A kérdezőbe inkább bátorságot kellene tölteni, te meg jössz itt a marhaságoddal. A kérdést olvasd el b.@zdmeg, és arra válaszolj, ne rúgjál még bele jobban.

Remélem, téged is hasonlóképp fognak majd vígasztalni hogy ne tudd magad összeszedni.

Ha nincs benned empátia és értelem, akkor inkább ne is írj semmit.