Férfiak! Ha egy nő elmondaná a szexuális traumáját, így reagálnátok?

Első randin lényegében (viszont hosszúra nyúlt, akár 2-3 klasszikus randit is kitett volna), nem bírtam már tovább a feszültséget magamban, és elmondtam, hogy nemi erőszak áldozata vagyok. Nagyon megkönnyebbültem, ugyanis úgy éreztem így az igazságos, hogy tudja eldönteni, hogy szeretne-e valamit még tőlem, mert ugye minden pasinak fontos a szex, nekem pedig egy kész kínszenvedés, sőt aktus nem is lehetséges. Nagyon jól alakult az este, nagyon jól éreztem magam vele. Keresett is utána, és én is őt, viszont egy beszélgetés alkalmával, amikor a szexről kérdeztem, azt írta, hogy szerinte túlhangsúlyozom a témát, hogy mindig megemlítem az erőszakot, és hogy ő nem szeret és nem tud emberi fájdalmakról beszélni, és úgy érzi lelki szemetesládának használtam. Lefagytam a döbbenettől, hogy ez a véleménye, hogy nem értékelte, hogy milyen súlyos dolgot osztottam meg vele, felvállalva a visszautasítást (amit egyébként megértettem volna). Kissé magam alatt vagyok, gyakorlatilag nem is kell egy ember, ha fájdalmas az élete? Ez lenne a tanulság? Próbálok úgy gondolkodni, hogy egy férfiról van szó, akinek fontos a szex nyilván, és hogy nem kellett volna második találkozáskor ezt elmondani, de minek fussak felesleges köröket? Hadd tudja mivel áll szemben, nem akartam zsákbamacskát árulni. Mi a véleményetek? Amikor elmondtam neki, igaz, hogy lefagyott kicsit, de utána arról kezdett beszélni, hogy lesz valami jó koncert, és menjünk el. Akkor kérdeztem, hogy nem zavarja, amit elmondtam, hogy így is szeretne még találkozni, és azt mondta, hogy igen.