Udvarlás-ismerkedés-párválasztás-párkapcsolat, hogyan születik a szerelem?

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.

...S valaki egyszer azt mondta nekem: kívánom, hogy álmai még életében váljanak valóra. Azt feleltem erre:

- Remélem, nem így lesz, mert ha míg élek, minden álmom valóra válik, halott vagyok. Beteljesületlen álmaink tartanak életben minket.. mennyire igaz

.....és az a régi kis falu végi bár.. egy olyan hely, ahol az emberek találkoznak, megosztják egymással, amijük van, és hálásak, mert tudják, hogy nincsenek egyedül. Azt hiszem, az egyszerű emberek hétköznapi megbecsülése számunkra a jövő kulcsa. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk már gyerekek, és értjük, hogy az élet nem tart örökké. Tudjuk, mit jelent ez. De ma este a világnak ebben az aprócska zugában, apám bárjában fényesen égnek a lámpák. Mert rájöttünk, amit ő nyilván mindig is tudott: az élet nem mindig oszt jó lapokat az embernek, az a fontos, hogy jól játsszuk ki azt a keveset, amit kapunk....

...és igen.. anyám mindig azt mondta: mindig lehetsz az, ami lenni akarsz. Minden percben, minden másodpercben újra és újra kitalálhatod magad, tudod? Mi vagyunk a saját történetünk, a saját életünk elbeszélői...

Hmm... és ez a fránya érzés..bánatot és halált hoz a szerelem hiánya, el sem képzelhető nélküle az élet. A szerelem mámorát élvezni kell, különben nem teljesítené élete feladatát..

..Szomorú..de vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre,és egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy..

..Az emlékezés csodája,..mikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során..és a szomorú igazság..hogy a legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi látóhatáron hunyorgó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik, az is, hogy elérték-e céljukat vagy nem...én más elveknek élek..azhiszem .. "

Ha rá akarok jönni, ki is vagyok valójában, mit jelent egész életem - meg kell ismernem mind a jövőm lehetőségeit, mind a múltamat; tudnom kell, hogy honnan jöttem és hová megyek. Ámbár tudjuk, hogy az útvesztő végén a halál vár ránk, én nem mindig tudtam ezt; nemrégen a bennem élő kamasz még azt hitte, hogy csak mások halnak meg - de most már látom, hogy az út, amelyet ezen az útvesztőn belül kiválasztok: ez tesz azzá, ami vagyok. Nemcsak dolog vagyok; létezési mód is - egy a sok-sok mód közül -, és az a tény, hogy ismerem az utat, amelyet eddig megtettem, és azokat is, amelyek számomra még megmaradtak, segít majd megértenem, hogy mi lesz belőlem.

Talán csak egy lányt...

Talán A lányt...

Talán egy barátot...

Talán egy régi szerelmet...

Talán a múltat...

Vagy esetleg a jövőt...

Esetleg a szerelmet...

Talán egy ismerős figurát...

Talán a legnagyobb ellenséget...

Talán azt,akit csak gyűlölni tudsz...

Talán azt,akit a legjobban szeretsz...

Azt,aki fájdalmat okozott neked...

Azt,aki mindig melletted van...

Azt,aki nem szeretett...

Lehet,hogy egy komoly nőt...

Vagy csak egy szeleburdi kislányt...

Mindenkinek mást jelentek..

EGY NŐT NEM NEHÉZ BOLDOGGÁ TENNI, CSAK LEGYÉL NEKI

lelkitárs,szerető,szakács,autójavító,szerelő,sofőr,hordár,takarító,lakáj,modell.

LEGYÉL: kedves,sportos,okos,erős,gyengéd,romantikus,sármos,férfias,Móka Miki,bátor,gondoskodó,ügyes,megértő,elegáns,szenvedélyes,engedékeny,adakozó,bármire legyél kész érte /akár bankot rabolni/,hűséges,karrierista,megbízható és mindenekelőtt gazdag!

Öltözz elegánsan, de legyél kész mindig a hátadon hazacipelni a nőt térdig sárban, vagy elkapni és megverni a tolvajt, ha elvette a táskáját, amiben olyan fontos dolgok voltak, mint a tükör és a rúzs!

Nem szabad elfelejtened:

születésnap, névnap, első csók évfordulója!

Ne legyél féltékeny, de mégis legyél aggódó!

AZ ÁLMOK ARRA VALÓK, HOGY MEGVALÓSULJANAK!!

A szerelem szenvedély, megszállottság,

mely nélkül nem lehet élni.

Olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza!

Hogy találhatsz rá?

Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre!

Ha szerelem nélkül méssz végig az úton,

akkor egyáltalán nem is élsz,

de ha nem próbálod meg, egyáltalán nem is éltél!

Az a boldogság titka,

ha azt tesszük, amit szeretünk,

és megtanuljuk szeretni azt, amit meg kell tennünk,

hogy ezt elérjük."

(Dexter YAGER)

Születni kell újra, meg újra

Indulni kell a háborúba

és harcolni kell

Meghalni és szeretni még nem elég

Születni kell minden nappal újra

Álmodni azt ami nem válhat valóra

és harcolni kell

Meghalni és szeretni még nem elég

Ég és föld között repülj velem

Vezess át az életen

Napot fess a szürke holdra

Ég és föld között repülj velem

Vezess át az életen

Vigyél át a túlsó partra

Igen, csak körbe-körbe

Forog velem, ami egyszer volt, s újra lesz

Csak körbe-körbe, forog velem

Te álmodj tovább Kedvesem

Itt élni kell születni mindig újra

Keresem a hajnali szélben

Vakító nap tüzében

Te vagy az a csillag az égen

Virágom el ne hervadj

Lehet, hogy megtalállak

nehéz ide bármit is írni...milyen legyen az ideál...??

valaki,aki felismeri bennem az embert is,aki túl lát a NŐN...

és ezt a kettőt együtt elfogadja és szereti...így ahogy én vagyok...

nehéz velem,tudom...és nem hibaként rovom fel,ha valaki egész egyszerűen "sok"-nak talál...ismerem magam.....

de azt már nehezen tűröm,ha azt vágják a fejemhez,ami eleinte vonzotta .

ne akarj megváltoztatni!!!!nem fogok..

cserébe én is hagylak olyan embernek,mint amilyennek megismertelek.

tehát..egyszerűen olyannak fogadj el,amilyen vagyok.

na és nem utolsó sorban az igényeimről egy,két szót..ha lehetne...

természetesen van szexuális igényem,mivel sem fából,kőből,meg miegyébből vagyok,ha nem emberből...és mint ilyen lénynek van ez is...de!!!van szellemi igényem is...esetleg lehetne,hogy mind kettő kielégítésére találjak valakit??

úgy egy személyben...

ha most nagyon vulgáris akarok lenni-,azt írom,hogy két szeretkezés között is vannak üres járatok,és talán akkor beszélgetni is kéne,vagy mi fene...

hát ilyen helyes,nehezen megoldható igényeim is vannak azzal a bizonyos ideállal szemben....

bár!!!én azért tuti vagyok abban,hogy sok pasi ennek bőven megfelel...

a szerelem gyógyít vagy megöl....hát gyógyíts!!/inkább