Udvarlás-ismerkedés-párválasztás-párkapcsolat, hogyan születik a szerelem?

Mikor mondhatom már el Neked?

Nincs annyi csillag az égen,

ahányszor el tudnám mondani, Szeretlek Téged.

Szeretem a szemed, szeretem a szád,

szeretem az ajkad, bódító édes zamatát.

Szeretem a kezed, ha lágyan simogat,

felébreszti bennem a szunnyadó vágyakat.

Szeretem a tested, s minden érzékszerved,

de legjobban szeretem a játékos nyelved.

Óóó hadd érezzelek, testem már a vágytól tüzel,

Csilla*pitsd a lázam, a szerelem édes nedűjével.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

Müller Péter

A legártatlanabb angyalod vagy a legkísértőbb démonod...

A barátod vagy az ellenséged...

A szikrázó napsütés, ami beragyogja életed vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel...

A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni vagy a szeretőd, akinek szíve sosem lesz a Tiéd...

Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged...

A pillangók, amik a hasadban repkednek vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg...

Hogy Neked ki voltam, vagyok, leszek...az CSAK RAJTAD ÁLL!

Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.

"Mert valamikor - tudom - eljössz értem,

S majd ugyanúgy perzsel a vágy,mint régen.

Sohasem múlik el végleg mi igazi volt,és elsodort.

Ne mondd,hogy pár nap és jön majd más,aki jobb nekem.

Nem ér el sokszor az életben igaz érzelem.

Hiányzol,amíg távol jársz,amíg máshol élsz.

De úgyis érzem,hogy lesz egy perc,mikor visszatérsz..."

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.

Mindannyian hercegnőnek és hercegnek születtünk, a legtöbben azonban békaként végezzük, aki már abban sem hisz, hogy egy nap jön valaki és megcsókolja.

A szerelem egy olyan jelenség, amit mindenki érezni akar, s aki nem, az becsapja önmagát! A szerelem olyan, mint egy kád forró víz nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.

Csalódni csak olyan emberben lehet, akit már annyira szeretünk, hogy nem érdemli meg.

A szerelem nem csak abból áll, hogy egymás szemébe bámulunk, hanem abból is, hogy együtt nézünk egyazon irányba.

"A legfontosabb dolog, ami két ember között igazán erősre fűzheti a köteléket az semmi esetre sem a felszín. Nem is azt keresem. Keresek inkább egy szívet aki a világ zordsága ellenére képes dobogni és nem adja fel soha önmagát. Aki szeretne álarcok nélkül élni és szeretni. Aki még hisz a szerelemben, annak ellenére hogy milliónyi ember csalódik benne nap-nap után..."

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben.... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."

/Márai Sándor/

Meg kell tanulnunk vágyakozni azután ami a miénk. Az ördög elképedve állt, és érezte, milyen ocsmány a jóság!

Li Sang-jin: A névtelen kedvesnek

Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se fent, se lent, tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.

Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,

kusza leveled olvasom, de a tintája halován