Miért nem nagyon adnak esélyt az emberek egy hallássérült embernek? Részlet lentebb

Miért abszolút nem? Te is?

Szia! Tudom nem érthetem meg teljesen a problémád, hiszen nem vagyok érintett a dologban, viszont pszichológus hallgatóként annyit elmondhatok, hogy az emberek mindig is féltek attól ami új, amit nem ismernek. Ez egy természetes evolúciósan kódolt jelenség, ettől még nem tartanak téged rossznak, csupán elsőre idegenkednek, megnéznek, nem tudják kezelni a helyzetet. De mikor megismernek, ez változik, te is mondtad. Ezt sajnos el kell fogadnod, valószínűleg mindig is így lesz, az emberek megnézik ami/aki más. Ettől ne érezd kínosan magad, te is fogadd el őket, ahogy elvárod, hogy ők is elfogadjanak téged. Egyébként egy ideje tanulok jelelni és sokszor azt veszem észre a hallássérülteknél (és egyéb kisebbségi csoportok is szóba jöhetnek), hogy annyira tudnak haragudni a hallókra az őket ért sérelmekért, hogy sokszor ők maguk is diszkriminatívvá válnak a hallókkal szemben, és nem engedik be őket a zárt kis közösségükbe. Ez sem jó hozzáállás, mindkét fél részéről szükséges a nyitás a másik felé. Tudom könnyen beszélek, hogy ne foglalkozz vele, de mást akkor sem lehet tenni, az emberek ilyenek, az érdeklődésüket nem kell támadásnak venni. És igaz, ha valakinek pusztán az kizáró ok, hogy hallássérült vagy, függetlenül a személyiségedtől, akkor mégis miért pazarolnál még egy gondolatot rá? Az egy barom volt, te sem akarhatsz ilyen párt magadnak.

Inkább az lehet a baja, hogy túl sok "ilyen barom" volt akivel találkozott már, és kezd néha elmenni az életkedve is, nemhogy párkapcsolatra merjen gondolni. A jelelő siketeket és a készülékes nagyothallót, akinek semmi köze a jeleléshez, sőt egyenesen irtózik is tőle mert az nem az ő világa, azt ne mosd egybe velük. Legalábbis ne hagyd, hogy egybemosassák benned. Azon se csodálkozz, ha menekül a jelnyelvtől. Ő hallani akar, beszélni, trécselni. Azért viseli a készülékét...