Miért nem nagyon adnak esélyt az emberek egy hallássérült embernek? Részlet lentebb

Biztos, hogy az egész a hallássérültség miatt van? Nem lehet, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektet az életében ennek az aspektusnak?

Én ismerek egy olyan lányt (évfolyamtársam az egyetemen), aki hallókészülék nélkül semmit nem hall, neki is van egy kis akcentusa, mert még fiatal volt, mikor tönkrement a hallása. Ennek ellenére jó tanuló, rengeteg barátja van, és mindig akad fiúja is, épp egy lassan egy éves kapcsolatban van. Pedig nem kimondottan topmodell arcú/alakú, de borzasztóan aranyos, pozitív személyiség, sugárzó mosollyal. Nem a hallássérültségével foglalkozik, csak éli az életét, ezért mások sem foglalkoznak ezzel, hanem tökéletesen elfogadják őt így.

Mellesleg én sem hallok az egyik fülemre, de nekem sem okozott ez még soha semmilyen problémát. Sokan nem is tudják, aki pedig igen, azzal még viccelődés tárgya is szokott lenni. Én úgy állok hozzá, hogy "nézd már, ha tönkremegy az egyik fülesem, még ugyanolyan jó zenét hallgatni a buszon :D Vagy ráfekszek este a jó fülemre, és máris síri csend van, akárhol el tudok aludni.

Nem szabad, hogy az ilyen-olyan fogyatékossága határozzon meg valakit. A lényeg, hogy legyen egyénisége és kisugárzása, akkor senkit nem fog érdekelni, hogy hallókészüléket hord.

Az emberek nem mernek és nem is akarnak nyitni a felé, hogy betegség. Nagyon sokan úgy nőnek fel, hogy mindenki "egészséges", hisz az emberek többsége nem szenved fogyatékkal, akár szellemi (sajnos az alacsony IQ szint nem számíthat ide...) vagy fizikai téren. Így nem tudják mi is ez, és félnek tőle (alap ösztön félünk az ismeretlentől). Meg ha meg is ismerik a helyzetet, hogy ez tök "átlagos" dolog és jelen esetben te egy értelmes emberi lény vagy, nem biztos, hogy ki akarnak jönni a komfort zónájukból, hogy egy új életstílust megtanuljanak, ha szükséges.

Egyszerűen nem ismerik és nem akarják megismerni. És ha belegondolsz ez bármennyire sajnálatos, de teljesen érthető, hisz minden ember ösztönösen arra törekszik, hogy egyre jobb és jobb génállományt hozzunk létre, és előre felé haladjunk és ne hátra.

Vagy keress hasonlóan "sérült" embereket, akik vagy szintén hallás károsodásban élnek/ éltek, vagy látás zavar, vagy valami hasonló, mert az Ő empátia érzékük jóval magasabb az átlag emberénél.

Végül is neked is lesz párod, de neked macerásabb lesz megtalálnod kedvesed.

Az akcentussal nincs baj.

Willa Holland nekem kifejezetten amiatt tetszett meg (jó nyílván nem ugyanolyan az akcentusod).

Szerintem nem a hallássérültséggel, hanem a hozzáállással lehet probléma. Több különböző, kisebb-nagyobb mértékű fogyatékkal élő embert ismerek.

Két nagy csoportra lehet őket osztani: az egyik csoport nem foglalkozik a kérdéssel, kb. egy tulajdonságnak tekinti, mint hogy barna a szeme vagy hasonló. Nekik nem is szokott problémájuk lenni miatta.

A másik csoport életében meghatározó szerepet játszik a fogyatékosságuk. Tipikusan értéktelenebbnek, vagy pont ellenkezőleg, emiatt értékesebbnek gondolják magukat. Beszélgetésnél hamar szóba kerül a dolog, ezen keresztül ítélik meg magukat. Nekik komoly problémát okoz a fogyatékosságuk.

A leírtak alapján te a második csoportba tartozol. Úgy gondolod, hogy a hallássérültség miatt "sokkal több mindent vagy képes beleadni egy kapcsolatba, mint egy átlag ember". Tehát ez alapján ítéled meg magad. Pedig az emberek többsége ugyanúgy sok mindenen átmegy - csak más jellegű dolgokon.

A másik dolog, ami erre utal, az az, hogy a másik "megtudja az elején". Márpedig ez valószínűleg úgy történik, hogy te az elején elmondod. Miért?

Egyszerűen ne hagyd, hogy az életed ez a dolog határozza meg. Máris könnyebb lesz.

Exem anyukája előttem mindig tökéletes példa lesz: hallássérült, készülék nélkül nem igazán hall. De nem csinál nagy ügyet belőle. Nyüzsög, éli az életét, a pörgős, mosolygós természete miatt imádják az emberek. Elvált, és már nem fiatal, de mindig van pasija. Akik odáig vannak érte, hogy milyen egy tűzről pattant vidám nőjük van. Jó, hallókészülékkel. De kit érdekel?

És nem, ez nem a kortól függ. Hanem a hozzáállástól :)