Hölgyeim! Randiznátok olyan férfivel, aki mozgássérült? Tartós kapcsolatot el tudtok képzelni vele?

a legtöbb férfival - ha egészséges, ha nem - az a probléma, hogy míg ők várják, hogy mindenki elfogadja őket olyannak, amilyenek, ők cserébe ezt nem tudják megtenni.

Nem volt soha komoly kapcsolatod, de te elvárnád, hogy a nő ne legyen szűz és vallásos.

Pontosan hogy érted ezt és mi alapján?

A "vallásos" egy nagy kategória, van aki szimplán csak hisz egy felsőbb erő létezésében, de ettől még nem jár templomba vagy böjtöl naphosszat.

A szüzesség elvesztése is, hogy "baj van vele ha 30 évesen is szűz" pont olyan általánosítás, mint a "mozgássérültek megkeseredettek" -téma.

Ugyanolyan előítélet.

Én, pl. miért lennék kevesebb azoktól az embertársaimtól, akik 12 évesen már elvesztették a szüzességüket csak azért, mert én 18 évesen?

Vagy mert úgy gondolom, az Univerzum nem csak úgy hipp-hopp jött létre.

Ez a dolog oda-vissza működik: ha neked előítéleteid vannak valakiről pusztán azért, amiket írtál, nem várhatod hogy fordítva másoknak ne legyenek.

Egyébként néha pont a mozgássérültek érzik feszélyezve magukat az "egészségesek" társaságában.

Nemrég megismertem egy helyes, vicces mozgássérült fiút, akivel őszintén, örömmel jártam volna.

Ő mégsem erőltette ezt, látszott rajta.

Akkor, most tuszkoltam volna erőszakosan rá a társaságom?

Neki közel sem csak az volt a problémája, hogy nem tudja mozgatni a lábait (tudja aki tudja mivel járhat egy bénulás).

Egy kapcsolat mindig két emberen múlik.

Érdekes dolgokat írsz le és nagyon sok témát kifejtés nélkül hagysz, éppen ezért nehéz módszeresen reflektálni a hozzászólásaidra, de megpróbálom.

1) Nyomasztó számodra a Tőled sérültebb emberek társasága… -> hogy Várod el akkor egy egészséges embertől, hogy a Te társaságod számára ne legyen nyomasztó?

2) Harminc évesen az interneten teregeted ki „párkapcsolati” problémáidat… -> ha ezt nem tudod megbeszélni senkivel (erre enged következtetni a gyakorikerdesek.hu), akkor baráti kapcsolataid sem lehetnek, ami viszont nem a mozgáskorlátozottságodból ered…

3) „Én elfogadom és szeretem magam olyannak, amilyen vagyok” -> ennek ellenére 5 oldalon keresztül csak a panaszkodást lehet olvasni a hozzászólásaidban -> ha elégedett lennél magaddal, akkor nem az interneten tennéd azt, amit most csinálsz… (2-es pont)

4) Vallás és szüzesség kérdése -> egy intelligens ember véleményem szerint tiszteletben tartja a másik ember vallását (azt is, ha nem az), éppen ezért ez nem indok a vallásos lányokkal való kapcsolat kialakításában (illetve egy koholt indok, ami mögé elbújsz); a szüzesség kérdése megmosolyogtatott annak a tükrében, hogy 30 évesen nem volt komoly kapcsolatod -> szerintem ezt a logikai bukfencet Te magad is észrevehetnéd…

5) „Nincsenek nagy igényeim a leendő kedvessel szemben sem” -> ha saját magadat nem fogadod el, akkor: a) embertársadat sem; b) nem várhatod el másoktól, hogy elfogadjanak Téged…

6) „Mindig két emberen múlik az ilyen dolog, így ha egy nő 25-30 évesen is szűz még, akkor elképzelhető, h eddig nem a megfelelő srácokkal hozta össze a sors. Mint ahogy az is elképzelhető, h a nőnek valami önértékelési gondja van, talán még válogatós is.” -> Ezt az egész mondatot rá lehetne húzni az összes hozzászólásodra, nagyon jól meglátod más szemében a szálkát. Arra kérlek, hogy a gerendát vedd ki a Tiédből.

Mint ahogy már írtam, érdekes dolgokat írsz. Úgy gondolom még önmagaddal sem vagy kibékülve, ezen felül arrogáns vagy és az alázatot hírből sem ismered. Nem, nem ítéllek meg, csak a hozzászólásaid alapján alkottam egy képet Rólad. Éppen ezért - mint sorstársad, mert én is mozgáskorlátozott vagyok, csak jóval fiatalabb, mint Te - arra kérlek, hogy gondolkodj el. Mert ha számomra ezek a dolgok merültek fel a hozzászólásaidban, akkor beszélgetésben sem lenne másként. Tehát szállj egy kicsit magadba és ne a nőket hibáztasd azért, ami történt/történik/történni fog. Mert ezzel nem érsz el semmit, ráadásul le is járatod magad. Úgy gondolom harminc évesen érettebben kellene gondolkodnod…

Végig olvastam az egész tirádát, már meg is fogalmaztam magamban az írandóm, mire eljutottam az utolsó hozzászólóig.Aki tulajdonképpen leírta a véleményem. Annyiban árnyalnám a témát, hogy a történet főhőse szerintem csak itt, online környezetben arrogáns. Egyébként úgy képzelem el egy tipikus randi szituációban, mint egy igazi szerencsétlent, akinek ráadásul zabszem van a fenekében. Egyáltalán nem kerek számomra ez a történet. Ugyanis én is 30as mozgássérült vagyok, ráadásul szemmel láthatóan sérült ( bottal járok),több kapcsolattal a hátam mögött, volt sérült, és egészséges barátnőm is. Mondjuk vallásos, és/vagy szűz még nem, de ez részletkérdés. Ami viszont nem az: soha nem ismerkedtem online.

Pont semmi köze a felszinességnek ahhoz, hogy elutasítanak a nők. Azon kellene elgondolkodnod, hogy ne online társkeresőkön böngéssz. És nem azért, mert ott pihentagyuak tanyáznak, hanem mert az a gyanúm, hogy te egyáltalán nem funkcionálsz társasági emberként. Az pedig egy Clooney fizimiskájú faszinál is erős hátrány. Szóval itt szocializációs/pszichés problémák merülnek fel elsődlegesen. Ha ezekben 'kigyurtad' magad, jöhetnek az elvárások másokkal szemben. Nemcsak párnak, de havernek, barátnak sem kell egy nyekergő 'onlineember', (értsd, még pasiként sem haverkodnék veled,legalábbis az olvasottak alapján ez szűrődik le számomra)

Kedves Kérdező! Szerintem ez attól függ, hogy hol ismerkedsz. Ha társkeresőn ismerkedem meg egy férfival, akiről kiderül, hogy mozgássérült, megmondom őszintén, valószínűleg engem is kicsit visszavetne. Nem tudom, valahogy nem tudnám kezelni a szituációt.

DE. Ha mondjuk a való életben megismerkedem egy olyan lehengerlő férfival, aki teljesen elvarázsol, és mellesleg mozgássérült is, akkor valószínűleg kevésbé érdekelne.

Konklúzió: szerintem jobb személyesen ismerkedni. (Egyébként ezt úgy általában gondolom, bárki esetén.) Bár tudom, hogy ez sajna nem túl könnyű.

("Engem zavarna :( Pedig ettől ugyanolyan értékes embernek tartalak, nem emiatt...de nálam "alapkövetelménynek" számít, hogy a leendő párom egészséges legyen. Ha már együtt vagyunk és úgy történik vele valami, az más szitu(remélem, h soha nem történik ilyesmi egyikünkkel sem). De nem tudom elképzelni, hogy eleve egy mozgássérült férfival kezdjek/adjak neki egy esélyt.")

Elmondom, hogy nem kell ennek így lennie, ugyanis mindenkinek joga van betegnek lenni, ha nem ő tehet róla. Igen valóban nem a külsőségek alapján kellene dönteni, hanem a belső értékek alapján, ahogy a kedves kérdező megfogalmazta. Mindenesetre ha ezt az illetőt zavarja, hogy ha a leendő párja mozgássérült akkor gondolkodjon el szerintem egy kicsit azon is, ha majd netán ő maga kerül ilyen helyzetbe na...?! Én az ilyet szívem szerint megcsonkítanám, hogy ő is érezze át azt hogy milyen is lehet így élni. Viszont hála istennek ekkora állat azért nem vagyok. Nem követelmény az egészség, max a munkahelyen lehet az. Viszont ez párkapcsolat (lenne) aki meg ezt írta, az szálljon egy kicsit magába inkább, és szégyelje magát de nagyon, és inkább tenné félre az önérzetét, a kicsinyes egóját és a büszkeségét. Bár ne hoznák erre a világra az ilyeneket, aki így vélekedik egy mozgássérültről!!!

Süllyedjen el az ilyen rohadt önző kicsinyes egoista önérzetes önmagára büszke nőszemély!!!! Most őszintén!? Emberi lénynek tartja magát az ilyen efféle nőszemély? Kivánom neki szívből, hogy kerüljön ő maga is ilyen helyzetbe, aztán majd hagyja ott a párja úgy betegen, mozgássérülten ahogy csak na!!!.