Hölgyeim! Randiznátok olyan férfivel, aki mozgássérült? Tartós kapcsolatot el tudtok képzelni vele?

Saját tapasztalatomból kiindulva kérdezem ezt. Az ismerkedési fázisban mindig hátrányként éltem meg ezt a sajátosságomat és a rengeteg elutasítás miatt kicsit félénkebb is vagyok, mint az átlag. Születésem óta testem egész jobb oldala gyengébb és valamennyire ügyetlenebb is a bal oldalnál. Különböző erősítő gyakorlatok végzésével karban lehet tartani, de teljesen tökéletes és szimmetrikus sohasem lesz. Annyira azért nem vészes a helyzet, szinte bármire képes vagyok én is, mint amire egészséges sorstársaim. Bármikor voltam ortopédusnál, ő mindig azzal nyugtatott, h vannak ettől rosszabbak is és örüljek neki, h csak ennyi a bajom! Egyesek szerint nem feltűnő a gond velem és csak én fújom fel a dolgot. Én fújnám fel? Kétlem, egyrészt azért, mert nem egy netes társkereső oldalon láttam már olyan kitöltött női profilt, amelyikben a gyengébbik nem képviselője elvárásaival kapcsolatban leírta, h olyan férfit keres, aki száz százalékig egészséges és nincs semmilyen egészségügyi problémája! Másrészt eddig is találkoztam olyannal az ismerkedés folyamán, aki miután megtudta, h mi a teljes igazság rólam, szó nélkül (többnyire), vagy éppen erre a "hibára" hivatkozva kereket oldott. A való világban (tehát nem interneten keresztül) történő ismerkedéseim mind kudarcba fulladtak. Én elfogadom és szeretem magam olyannak, amilyen vagyok. Nincs bennem irigység más férfiakat nézve. Csak az a kellemetlen, h sok nő a külsőségek alapján dönt, ha pedig abban kifogásolni valót talál, akkor nem enged igazán közel magához. Érthető, h mindenki a külső alapján lép oda a másikhoz, vagy éppen nem, mégis egyrészt ennek a hátrányos megkülönböztetésnek köszönhetem azt, h még nem volt kapcsolatom, pedig elmúltam már 30.

Várok történeteket, hasonló tapasztalatokat, véleményeket a kérdéssel kapcsolatban!