Bunkó dolog, ha azért utasítok el egy srácot diplomásként, mert neki nincs érettségije sem? (meleg kérdés)

Látom, a sértődött nem diplomások pontozgatnak. Kérdés: miért akartok ti MINDENKINEK megfelelni, olyannak is, akivel esetleg nem is éreznétek jól magatokat. MINDENKINEK megvannak az elvárásai, hogy mit keres egy partnerben, kinek ez, kinek az. És az a jó, ha egymáshoz illő partnerek találnak egymásra.

Tegyük fel, hogy 120 kiló vagyok, és elkezdek pattogni, hogy nem jön össze velem olyan pasi, aki nem szereti a kövéreket. Ti rákényszerítenétek, hogy olyasvalakivel legyen, akihez nem tud vonzódni? Plusz én sem érezném jól magam az adott kapcsolatban, hiszen éreztetné velem, hogy nem vonzódik hozzám, hogy szégyell a barátai előtt, stb. Pedig egy 120 kilós nőnek is rengeteg értéke van ám, hogyhogy nem tudtok hozzá vonzódni? Ja, hogy fogyjon le? Hát, mindenkinek áll a zászló, hogy diplomát szerezzen, tehát ez pontosan ugyanaz, mint a fogyás...

De lehet, hogy a 120 kilós nő nem akar lefogyni, mert ő így érzi jól magát és olyan partnert keres, aki így szereti, elfogadja, tiszteli, és akivel jól érzi magát.

Ugyanez a helyzet a nem diplomásokkal is: olyan partnert kell keresni, aki úgy szeret, tisztel, elfogad, ahogy vagytok. Hogy vannak olyanok, mint én, akik nem tudnak hozzátok vonzódni, azzal nem kell foglalkozni!

Ahogy 120 kilós nőként én sem foglalkoznék azoknak a véleményével, akiknek nem vagyok ez esete! Ez nem lenézés, hanem egyszerűen csak mások az igények, preferenciák. Mindenki hozzá illő partnert keressen, és meg van oldva a dolog!

Nem az elittárson ismerkedem. Élőben is megy, csak az én korosztályomban már kevés facér pasi van a környezetemben, szórakozóhelyekre meg nem járok... marad a cset. :)

Általában nem zavar a pontozgatás, sőt, igazából most sem zavar, csak kiéreztem belőle a frusztrációt, hogy a nem diplomásoknak fáj, ha valaki nem kezd velük, csak mert nincs diplomájuk. Ezt próbáltam meg kicsit más megvilágításba helyezni, hogy nem kell mindenkinek megfelelni. Én sem akarok mindenkinek megfelelni. Nem szoktam lepontozgatni azokat, akik kulturáltan kifejtik, hogy miért nem jönnek be nekik ilyen vagy olyan nők (akkor sem, ha épp az adott kategóriához tartozom). Ha bunkón teszik, akkor lepontozom, vállalom. De nem hiszem, hogy bárki számára is sértőt írtam volna, egyszerűen csak az én értékrendemhez nehezen tudna igazodni egy nem diplomás, éppen ezért nem is várom el senkitől, szerintem ezzel mindenki jobban jár...

Ne személyeskedj légy szíves, vannak szakmunkás barátaim, sőt, volt szakmunkás pasim, de nagyon nem voltunk azonos hullámhosszon. Nem nézem le, a mai napig jól el tudunk beszélgetni, pedig tizenvalahány éve jártunk.

Nekem egy magasröptű, intellektuális társalgás felér egy lelki orgazmussal. Cseten is. Olyanokkal ismerkedem cseten is, akikkel olyan könnyedén tudunk kommunikálni, mint ahogy a kés siklik a vajban, egymás gondolataira azonnal lecsapunk, sodródunk a beszélgetésben, és nem kell megmagyaráznom az idegen szavakat, vagy a pszichológiai, szociológiai szakkifejezéseket, mert a beszélgetőpartnerem ÉRTI, és érdemben hozzá tud szólni... én EZT élvezem.

És amikor jön egy kétszavas mondatokban kommunikáló illető, akivel abban merül ki a társalgás, hogy "hol laksz?", "mivel foglalkozol?", akkor azt nem élvezem, az nekem kínlódás, menekülni akarok a szituációból, és amikor megpróbálom elmagyarázni, hogy én nem ilyen társalgásra vágyom, akkor egyszerűen NEM ÉRTI, hogy miről beszélek. Én emiatt nem nézek le senkit, de nem vagyunk egymáshoz valók!

Próbáljátok meg egy frigid nőnek elmagyarázni, hogy a szex az k*rvajó! Ha nem ismeri, nem élvezi, nincs rá igénye, akkor nem fogja megérteni. Így vagyok én az intellektuális társalgással. A kétszavas mondatokban való kommunikáció számomra olyan, mintha a pasi betenné a farkát, lökne kettőt és azonnal elmenne. Nincs benne semmi élvezet... neki van, de nekem nincs.

Az általam preferált beszélgetésekből rendszerint szerencsés találkozások sültek ki, volt, hogy barátság lett belőle, de volt, hogy kapcsolat. Volt már, hogy esélyt adtam olyannak is, aki nem fogott meg szellemileg. De adtam esélyt, hátha. Ott kezdődött a dolog, hogy a Barátok köztről beszélgetett. Én nem nézem, nem érdekel. De mindegy, meghallgattam. Aztán beszéltem én is, mindenféléről, ő csodálva hallgatta, de nem tudott érdemben hozzászólni. Nem alakult ki az a fajta társalgás, amire én vágyom, ami számomra intellektuális élvezetet okoz.

Nyilván van egy csomó élethelyzetem, amikor folytatok magasröptű társalgást... alapvetően bárkivel el tudok beszélgetni, bármiről és jellemzően élvezik a társaságomat (férfiak is, nők is). De a partneremtől azt szeretném megkapni, ami számomra igazán élvezetés. A fenti példával élve: miért érném be 2 perces "reszeléssel", mikor lehetne részem többórás szeretkezésben is, multiorgazmusokkal?

*Nyilván van egy csomó élethelyzetem, amikor NEM folytatok magasröptű társalgást...

*élvezetes

Elnézést az elírásokért, késő van már...