A 20on éves nők már kinőnek az álomvilágból hogy nekik a legmenőbb pali kell?

Egy másik kérdésnél vetült fel ez a téma, de szerintem itt is releváns.

"Igen egy nőt sose neveznék nősténynek, mert az unintelligens dolog, csak az a baj hogy a szerető minden csak nem nő. Hanem valamilyen állatias viselkedés, mint pl az oroszlánoknál ott van egy kan és körülötte a sok nőstény oroszlán "

Ez itt az evolúció félreértelmezése vastagon. Sokan úgy értelmezik ezt, hogy a "jobb" génállományú egyedeket választják párnak. De mitől lesz egy génállomány jobb? Ha az ösztönöknek való jobb megfelelést és alkalmazkodó képességet is nézzük, sajnos nem lehet meghatározni semely időpillanatban sem azt, hogy kivel érdemes utódot nemzeni ahhoz, hogy a lehető legjobban szolgáljuk a faj jövőjét. És miért? Mert a gének is csak a múltba látnak, a jövőbe nem. Attól még, hogy egy egyed más egyedeket bizonyos dolgokban felülmúl, nem lesz képes olyan géneket örökíteni, amik a jövőre reagálnak. A jelenben életben lévő egyedek a múltat már megfelelően kezelték - tehát a génállományuk megfelelő, és az alkalmazkodásra is képesek a jelen körülmények között szükséges szinten. Valójában mind az embereknél, mind pedig az állatvilágban kulturális és szociális normák, illetve játszmák határozzák meg a szexuális viselkedést. Vannak olyan állatok, amelyek egy életre választanak párt - és ez tökéletesen működik hosszú évezredek óta a fajuk esetében. Az általad említett oroszlánok esetében például általában a legerősebb egyed felügyel egy kisebb csoportot, a nőstényekkel java részt Ő párosodik és a zsákmányból is Ő fogyaszt először. Hogy mi ennek az oka? Az, hogy a legerősebb egyed védi a csoportot. Általában a veszélyes és fáradtságos tevékenységekben alig vesz részt, például a vadászatért is általában a nőstények felelősek. Tehát világos, hogy a hasznos és izgalmas tevékenységek java részét - a párosodást leszámítva - a csoport többi része gyakorlatilag egyedül végzi. A párosodáson kívül ennek a hímnek a szerepe kimerül abban, hogy vész esetén összefogja a csapatot, illetve egy támadás esetén megvédi őket, az élete árán is. Tehát az alfahím élete sem fenékig tejfel, sőt, mondhatni felettébb unalmas és fájdalmas is tud lenni. Az érzelmek bizony az állatvilágban is nagyon komoly erőnek számítanak. Ezt kevesen veszik figyelembe. Hozzá kell tenni: az alfahím szerepéért való "küzdelem" például a falka életének része. Viszont ez leginkább szociális késztetés. Olyan, mint az embereknél például a házasság intézménye. Gyakorlatilag kötelező harcolni ezért a szerepért, akkor is, ha világos, hogy az illető távolról sem a legerősebb egyed a falkában. Ilyenkor általában valami látszat játékkal elintézik a dolgot. Hiszen a helyzet világos, viszont a szerepeket tisztázni kell, illetve a szociális kötelezettséget teljesíteni. Ilyenkor általában csúnyán néznek egymásra pár percig, majd a gyengébbik megalázottan elsompolyog. Azok, akik viszont tényleg "ringben vannak", azok általában megkönnyebbülnek, ha nem ők nyernek, hiszen alfahímnek lenni nagyon veszélyes. A ringben lévők persze mindig eszerint élik az életüket. Általában ők is megkísérlik a párosodást, illetve a vadászatban is kisebb részt vesznek csak. Mert előbb utóbb ők kerülnek az alfahím helyzetébe.

Viszont a rendszeresen több nősténnyel párosodó hímek példája nagyon hasznos mese annak az embernek, aki ezzel akarja kimagyarázni, hogy miért nem mer egy nőt szeretni. És persze a nők is szokták ezt alkalmazni.