Egy lány majdnem mindig magától feljebb (feljebb való szinten) választ párt?

Hmmm...a páromnak csak éretségije van, nekem OKJ-més most rgyrtemet végzek, neki hébe-hóba van munkája, most is munkanélküli, én érettségi óta folyamatosan dolgozok suli mellett; őt átlagos kinézetűnek tartjàk, én meg modellkedem; ő számítógépezik, én meg olvasok és önkénteskedem.

A te paramétereid alapján én magasabb szinten állok - de emberilef is? Nem mondom, hogy nincsenek konfliktusok ezekből a dolgokból néha, de így is csodálatosnak tartom. Megbízható, határozozt, ha bármi problémám van, az az első neki, hogy megoldjuk, tisztel és szert. Nem az iskolai végzettsége miatt nézünk fel valakkre, hanem a tulajdonságaièrt.

Viszont egy kérdés: ha evolúcióan és szociológiailag a nők fejlődnek, a férfiak meg, akkor nem logikus, hogy most utolérjük, sőt megelőzzük őket? Minden feminista fröcsögés nélkül, ha pár ezer é ig ti kerülhettetek csak magasabb szintre, akkor mi a gond azzal, hogy most mi fogunk? Ugyanolyan emberek vagyunk.

Jaj, kérdező!

Ez egy elég zavaros téma, de megpróbálom érthetően megfogalmazni az én helyzetem. Lány vagyok, egyke, a szüleim idősek, anyukám majdnem 40 évesen szült engem. Ennek ellenére nem egy üvegburában nevelkedtem. Úgy neveltek, hogy életképes, harcias és céltudatos legyek. Ehhez hozzájárul az, hogy nagyon intelligensnek számítok és a jég hátán is megélek. Feltalálom magam mindig, meglátom mindenhol a lehetőségeket, tág az érdeklődési köröm, rengeteg minden érdekel. Szinte nincs is olyasmi, ami ne érdekelne. Saját könyvtáram van, rengeteget utazok, szeretek új embereket, új sorsokat, más kultúrákat megismerni, több nyelven beszélek, egyetemre járok. Úgy gondolom, hogy a személyiségem fejlett, empatikus vagyok, beletudom magam képzelni más emberek helyzetébe, így közkedvelt is vagyok. Legyél reális. Mit tudnák én egy szakmunkással kezdeni? Nem sokat... Ismerek néhány szakmunkást, akik okosak, céltudatosak. Egyikük egy egyszerű kereskedő, 10 év alatt saját üzletet nyitott, kihozta magából a maximumot a lehetőségeihez mérten a karrierét illetően. Felnézek rá, mert soha nem hallottam siránkozni, mindig pozitív és nagyon jó humorú ember. Vele van témám. Viszont a szomorú az, hogy ő egy ritka kivétel a szakmunkások közül. Nem nézek le senkit, de a szakmunkások 90%-a bunkó, nem tud egy épkézláb mondatot se kinyögni, a viselkedésről és a manírokról már ne is beszéljünk. Nincs közös érdeklődés. De mint írtam, a 90% ilyen, a maradék 10% pedig nagyon kevés és elvétve találhatóak meg valahol. Az egyetemet, vagy főiskolát végzetteknél meg fordítva van, 90% értelmes, művelt, a maradék 10% meg bunkó. Szerintem mindenki ott keressen párt magának, ahol jól érzi magát, ahova tartozik. Én aligha kommunikálok szakmunkásokkal, csak a néhány ismerősömmel, mert nem ilyen körökben forgok. Mivel komoly egyetemre járok és sokat utazok, inkább a magasabb társadalmi rétegekben vagyok jelen és ez így is van jól, de ettől még nem nézek le senkit, csak párválasztásnál nagyon meggondolandó az egész. Ha egy szakmunkás, aki sikeres a szakmájában és okos is, művelt is (szóval kivétel), akkor nem utasítom el. Ez vonatkozik a diplomásokra is. L

Nem olvastam el a többi választ, de az elméleted nem igaz. Például az én húgomat sokan szépnek mondják, mégse volt még "vele egyszintű" barátja, hanem (sokkal) lentebbi. Gimnáziumban és egyetemen is.

De távolabbi körben szétnézve is van jó pár cáfolat az általad említettre.

És a "szépséggel" kapcsolatban sem értek egyet veled. Menj csak el egy-egy zsúfoltabb helyre, ahol párok szoktak lenni. Meg fogsz lepődni, hogy mennyi bombacsajnak van olyan kinézetű hapsija, akikről te azt feltételeznéd, hogy totál esélytelenek a lányoknál. És nem gazdagok!

Suba a subához

Guba a gubához.

Régi közmondás, de máig igaz.

Kivéve persze mikor a ribancok beházasodnak Mr.pénzeshet, hogy lehúzzák, de az inkább prostitúció enyhébb szintje.