Keressük a párunk. Mennyit számít a külső?

Először is, az butaság, hogy nekünk, férfiaknak csak a külső számít. Ha ez igaz lenne, akkor soha nem számítana a belső, tőlünk lehetne akár bunkó, paraszt, alkoholista, drogfüggő buta liba is egy csaj csak d*gni lehessen őt. ÉBRESZTŐ! A külső megfog, a belső megtart! De mivel a külső fog meg, ezért nyilván az első benyomás a külső lesz (hiszen valakinek a belső tulajdonságait szemmel nem lehet megállapítani). Mert akárhogy is nézzük, amikor egyedül vagyunk (legalábbis én), törekszünk arra, hogy egy igazán szép, sőt minél szebb barátnőm legyen későbbiekben. De ebből ti is profitálhattok, hiszen minél jobban tetszik nekünk egy lány, annál többet vagyunk képesek megtenni érte. De ez nem jelenti azt, hogy nem fontos a belső! Hiszen mit ér egy gyönyörű lány, ha buta, kihasznál, bunkózik velem, nem jön el velem sehová, és még csak jelét is alig mutatja, hogy szeret? Elárulom: SEMMIT! Akkor már inkább egy kevésbé szép lány (de még tetsző) lány, aki mindent megad értem.

Egyébként a fenékriszálástól azért indulnak be a férfiak, mert az szexuális üzenettel bír, műcicaként meg azért vagytok istennők, mert a nagy mell sokakat beindít, ennyi. De a legtöbb plázacica úgy végzi, hogy miután megd*gták, dobják, a kevésbé szép értelmes nőt viszont megtartják. Na, ez az, ami (számotokra) nem mindegy!

Bocs, hogy hosszú voltam, de erre a kérdésre lehetetlen volt rövid választ adni (ha már maga a levél se volt rövid).

Én igazat adok nektek lányok. Tudom magamról, hogy mindig a cicababák ragadják meg a figyelmem, ők vonzanak, és még ha tudom is, hogy a legnagyobb részük üres váz, akkor is, reménykedek, hogy "hátha ő pont nem az", és inkább nála próbálkozom, mint egy kevésbé szép lánynál. És igen, a férfiak nagy része ilyen. Alapjáraton.

Viszont előfordul, hogy egy nem olyan feltűnő jelenség kisugárzása, személyisége valahogy annyira kölcsönhatásba lép velem, hogy szívszaggatóan gyönyörűnek látom, a nem tökéletes külseje ellenére is. Ez tényleg ritka, de szerintem az igazi szerelem ilyesmiből születik. Azt már mindenki eldönti magának, hogy vár-e erre, vagy a gyorsabb utat választja.

#11 vagyok.

Bocs, de tévedsz. A külső nem minden. Mindenkinél van jobb. Külsőleg-belsőleg egyaránt. De valakinél meg kell állapodni. Az említett példánál maradva, ugyebár te azt írod, hogy a kevésbé szép lánnyal az (lenne) a bajom, hogy van nála szebb. Na jó, de a szép lánynál meg az lenne a baj, hogy van nála okosabb, normálisabb! Érted? Ha nem állapodnék meg egy nőnél, akkor az élet másból se állna, csak ama bizonyos tökéletesnek hitt, de nem létező nő kereséséről!

Annyira nincs extrém stílusom =) A hajam vörös, az öltözködésem meg... Szeretem a rakott szoknyákat, de általában tornacipőt veszek hozzájuk, nagyon ritkán fordul elő hogy nőiesebb cipőt hordanék. Régebben még nyáron is harisnyát viseltem hozzájuk (igen, a plusz 36-40 fokban is), mert nem szeretem a bőrömet. Ha nadrágot veszek, az általában trapéz farmer.

Felsők: nem mélyen dekoltáltak, de kissé nőiesebb fazonúak, a legtöbb mell alatt megkötős.

Sminkelni sminkelem magam (szememet), bár most nyáron ez is volt, hogy kimerült a szempillaspirálban.

Ami extrém, hogy van tetkóm, meg piercingem is, de a tetkóimat csak akkor lehet látni, ha akarom, hogy lássák, a piercingem meg... volt olyan ismerősöm, aki fél évig észre se vette. =) Az én stílusomat egyszerűen azért szeretik ismerőseim, mert illik hozzám és a személyiségemhez. Besorolni se nagyon lehet hová, hála a jó égnek.

Átlagosként is lehet az ember nagyon szép egyébként. Lehet, hogy nehezebben vesznek észre a férfiak, de ezt a nyitott, barátságos személyiséggel elég könnyen lehet kompenzálni. Azok a férfiak, akikkel voltatok, valószínűleg pont olyanok is voltak, akikkel felesleges volt kezdeni, mert nem hozzátok illett egyik sem. Nekem is volt pár baklövésem, szerintem mindenkinek, mégse az volt a világ vége. Az meg, hogy szebb nőre vágyna a férfi... hát, alkalmira biztosan, hisz ott, csak ez számít. Egy kapcsolatban azért a külsőről bőven többről van szó. Te meg tudnál maradni egy tökéletes külsejű pasival, aki egy szemét, bunkó állat, folyton bánatot okoz, kezet emel rád, drogozik, alkoholista...stb? Ideig óráig sok lány belevág ilyesmibe, ahogy férfiak is elvannak egy ideig a műcicákkal, akik végtelenül hisztisek, felszínesek, üresfejűek.. és a többi, de komoly kapcsolatnak... hát, nem hiszem.

Az én párom sem a világ leghelyesebb pasija, mégse hagynám el senkiért, pont a belső tulajdonságai miatt. Külsőleg nekem pont elég volt annyi, hogy valami megfogott benne.