Nagyon rühellek már egyedül lenni, szar magányosan, mit lenne érdemes tenni ez ellen? 22/F

1 éve nincs barátnőm, de sehogy nem tudtam összeszedni egy csajt se, igaz volt 2 rövid távú, meg keverések bulikba, de ennyi.

Az a fő probléma,hogy társasági ember is vagyok, meg nem is, szóval nem rajongok nagyon a zsúfolt helyekért, viszont ha kisebb társaságban vagyok akkor biztos,hogy nem mernék odamenni egy csajhoz sem

Ennek két oka van : 1. semmi önbizalmam nincs,de tényleg semmi :D

2. hogy hihetetlenül félénk vagyok

A nulla önbizalmat arra alapoznám,hogy hihetetlen negítv véleménnyel vagyok magamról, főként a leépítő kritikák miatt.

Interneten próbáltam ismerkedni az nem ment, meg nem is igazán jöt átt a dolog ... szóval meg vagyok lőve, minden nap várom,hogy majd lesz egy csaj, akivel véletlenül összefutok az utcán,csak az a baj,hogy szinte csak autóval járok, és utálok emberek között sétálni ( jogos kérdés lenne a látottak ill. olvasottak alapján azt mondani,hogy egy ilyen idi.ta mit vár egyáltalán ? .. kise mozdul otthonról,csak autóval jár,nincs önbizalma ... ezek jogos kérdések lennének ..)

ennek ellenére mindenki vicces embernek tart, de tényleg nincs olyan csaj akit nemtudok megnevettetni, nekem csak egy kérésem van már komolyan az élettől, egy normális barátnő ... ennyi . Hihetetlenül szürke így az életem ...

22/F

nem sírok .. mielött valaki írná, nem is vagyok egy lelkizős típus,viszont annál inkább elkeseredett ..