Már nagyon szeretnék barátot, de valahogy még sosem jött össze. Mit csináljak másképp?

19/L vagyok.

Még soha nem volt barátom, és annyira rossz, hogy szinte mindenki megtalálta élete párját én viszont még nem. Kellemetlenül érzem magam miatta, amikor megkérdezi, hogy van-e barátom. Ha tudnák, hogy még soha nem ölelt meg, adott puszit egy férfi sem ... :(

Tudom, hogy bennem van/volt a hiba, de változtatni szeretnék.

Az a baj, hogy egyáltalán nem szeretem a discot, az alkoholt a cigit és az olyan dolgok is hidegen hagynak amivel a nagy többség "menőzik".

Ráadásul nem öltözködök kihívóan sem.

Nem vagyok egy "húdekomoly" lány. Értem a viccet, ha kell eltudok nevetgélni akárkivel.

Nem is vagyok az a zárkózott típus, bárkivel szívesen beszélgetek aki kedves velem.

A másik dolog, hogy nem bírom a hazugságot és a kétszínűséget. Ez az egy dolog amivel ki lehet hozni a sodromból. Valamiért nem tudom elviselni :S

Az eddigi napjaim(inkább heteim) kb úgy néztek ki, hogy vasárnaptól csütörtökig iskola, csütörtökön jöttem haza hétvégén szorgalmi időszakban vagy lovagolni jártak (ahol természetesen csak lányok vannak:)) vagy a kis állataimmal foglalkoztam és pihentem. Vizsgaidőszakban pedig koleszban maradtam tanulni.

A koleszban is elég aránytalanul vannak a nemek elosztva. Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy a )95%-ban a lányok vannak többségben. Azt hittem, ha főiskolára kerülök, majd megváltozik a helyzet, több fiúval fogok megismerkedni.

Szünetekben is inkább a természetben vagyok vagy lovagolok és kutyázok. (Nem is tudnám mi lenne ha allergiás lennék az állatszőrre :))

A fura az, hogy inkább este ébredek fel. Olyan éjjeli bagoly vagyok.

Á, szóval nem értem magam. Vagyis most szeretném megérteni. Légyszi segítsetek ebben, min kellene változtatnom és hogyan?

(Lehet a magasságom is közre játszik? 179/61)