A nőknek egyszerűbb dolguk van a társkeresésben, de vajon tisztában is vannak ezzel?

Hiaba kapok naponta 1000buzenetet.

Mind nős. Baratnője van, csakndugni akar, vagy ha megsem, az ország masik vegen lakik...nincs jogsija...anyjával él. Ezzel mit kezdjek?

Lehet, hogy le leszek savazva, mégis megpróbálom objektívan kiértékelni a feltételezést.

Nekem az a meglátásom, hogy valóban könnyebb a dolguk, hiszen eleve ugródeszkát jelent az a tény, hogy válogathatnak, amíg nekünk, hapsiknak bizony oda kell tennünk magunkat, hogy egyáltalán észrevegyenek bennünket. Azaz ők azért "küzdenek", hogy a legjobbat megtalálják a felhozatalból, mi meg azért, hogy a figyelmüket egyáltalán felkeltsük.

Borzalmas buktatói vannak, ha egy férfi csendesebb, mérsékelt, visszafogott jellemű. Például én sem vagyok az a harsány, feltűnősködő típus, szeretek csendben lenni, nem produkálni, nem túljátszani magamat feleslegesen. Normális érdeklődési körökkel, világlátással rendelkezem, sok minden érdekel a világon, sok mindenhez hozzá is tudok szólni, de ez édeskevés, így nyilván nem fogom felhívni azon nők figyelmét, akik esetleg nekem tetszenek.

A munkatársaim korábban amiatt szívták a vérem, hogy nem teszem oda magam senkinek sem, pedig állításuk szerint érdekes és normális személyiség vagyok, rengeteg mindenről el tudok velük beszélgetni, hülyéskedni, ami vonzó lehet egy nő számára, de én meg nem vagyok az az erőszakosan teperő fajta, hogy valakinek beférkőzhessek a bugyijába, nem szeretek rátapadni senkire sem, s mindezek mellett rendre azt látom a környezetemben, hogy a "szabadúszó" nőket pillanatok alatt "elkapkodják" a legdumásabb, legkirívóbb képességű férfiak. De tényleg, szó szerint pillanatok alatt. Amíg én azon morfondírozok, hogy milyen jó lenne újra személyesen találkozni és beszélgetni X-szel vagy Y-nal, kicsit közelebb kerülni egymáshoz, megismerni jobban az illetőt, már azt látom, hogy smárolnak valakivel. Hopp, akkor ez ennyi volt.

Nem összehasonlítható a kettő oldal, két nagyon eltérő szerepről van szó, nagyon eltérő elvárásokkal. Könnyebbnek nem mondanám egyiket sem, hiszen:

1. Nőként általában nem te vagy a kezdeményező fél ez valóban könnyebb. DE, emiatt nincs is nagyban ráhatásod a dolgodra, sok helyzetben kiszolgáltatottsághoz, a saját döntéseid meghozatalának elnyomásához vezet. Sokszor a férfiak kezdeményező szerepe túlnyúlik a kezdeményezésen, zaklatásba nyúlik át (emiatt retteg a nők nagy része egyedül, éjszaka, stb.). A kezdeményező nőket sokszor túl soknak ítélik meg.

2. A kapcsolat során sok mindenben passzív szerepbe kerülnek, kiszolgáltatottá válnak, gyakorlatilag ennek a következménye sok családon belüli erőszak jelenlegi helyzete is. A társadalmi elvárások is nehezítik ezt; pl. a nő a rossz, ha elhagyja a férjét, még akkor is ha az bántalmazza, a gyerek előnyét kell néznie, elvárt felé a háztartásbeli szerep, stb. Ha ez nem teljesül megvetés tárgyává válik.

3. Állandóan egymásnak összeegyeztethetetlen elvárások jellemzik: legyen egyszerre szemérmes, önmegtartóztató és kedves, de ne legyen túl visszahúzódó. Legyen szexi, vonzó, de véletlen se élhesse meg szabadon a szexualitását, aki sok emberrel szexelt, az r*banc és senkinek sem kell. A férfiak és a nők egymást is gyakran kritizálják minden miatt is.

4. A gyerekszülés miatt alapvető hátrányba kerül a munkaerőpiacon, a szociális kapcsolataiban és anyagilag is függővé válhat. A gyermek apjától szinte semmilyen körülmények között nem lesz elválasztható (ezzel szemben a férfiak egészen könnyen tudnak függetlenedni).

Szóval azért a KÖNNYŰ szót nem feltétlenül használnám, de lehet hogy mondjuk nagyobb eséllyel találják be egyének ha akárhova elmegy. Kérdés persze, hogy mennyire akarja az ember, hogyha kiteszi a lábát az ajtón valaki kéretlen, kelletlenül rámenjen, flörtöljön vele, elhívja randizni és akár zavarbaejtően bókoljon neki. Mert ezek ugye mind mind kedves dolgok, hogyan lehetne ezeket valakinek elutasítani, és nem örömmel fogadni?