Mik a nehézségei egy randizásnak, a nők szempontjából?

Nehéz olyat találni, akivel kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, akivel a terveink és az élethelyzetünk azonos vagy legalábbis összeegyeztethető.

A közhiedelemmel ellentétben (lásd 1-es válaszoló) a nők sem szeretik arra pazarolni az idejüket, hogy random ismeretlenekkel találkozgassanak, akikkel aztán nem lesz folytatás. Márpedig sok első randi egyben az utolsó is, nem passzolunk vagy egyoldalú a dolog.

És persze ott van a félelem is, hogy lehetőleg ne egy pszichopatásval hozzon össze a sors.

3

Szerintem nem. Sokszor olvasom itt a Gyakorin, hogy a nők mennyi kéretlen farokképet kapnak és mennyi zaklatást kell elviselniük a társkeresőkön. Ami engem illet, sosem futottam bele efféle őrültekbe, és kicsit az az érzésem, hogy akik folyamatosan erről számolnak be, azok vagy a legsuttyóbb c-kat húzzák jobbra, vagy nagyon erősen lódítanak.

De…

Az is igaz, hogy az igazán veszélyes pszichopaták nem azzal kezdik, hogy “Józsi vagyok, megbsználak. “

És tudom, hogy a férfiak elenyésző része erőszakos, de ha egy nő erőszakos bűncselekmény áldozata lesz, akkor hogy-hogy-nem, valamiért mindig egy férfi az elkövető. Vagy majdnem mindig.

Senki sem akar a Kékfényben szerepelni…

4

Lódítanak.

De ugyanúgy hazudnak akkor is, amikor azt mondják, hogy nincs normális férfi. Ez egyszerűen hazugság.

Igen, mindegyik ugyanazokat a fucboyokat akarja magáénak tudni, azok pedig kedvük szerint normálisak vagy éppen nem, mert megtehetik, majd jön más.

Most láttam egy videót, ahol egy NŐ!!! mondta, tehát nem incel férfi, hogy a nők 90%-a úgy kezd neki az ismerkedésnek, hogy legyen a férfi 180 centi magas és diplomás, ergo a társkereső piacon jelenlévő férfiak 60-70%-át ki is zárja, és még 1 szót nem ejtettünk a külsőről meg a belsőről, anyagi helyzetről, stb.

Ergo saját maguknak nehezítik meg a pártalálást, mert nem párt keresnek, hanem a fejükben kialakított képet üldözik, ami aztán vagy létezik, vagy nem.

És simán átlépkednek olyan embereken, akikkel még össze is illene, passzolnak, jól kijönnének, de átugorják, mert nem a saját boldogságuk a cél, hanem a fejükben kialakított illúzió kergetése.

Nekem ez a tapasztalatom, én ezt látom.

5

A mondandód első felével egyetértek. Valóban furcsa, hogy néha ugyanazt a szexista dumát hallani a nőktől, mint amit a legsutyerákabb férfiak szokat előadni. Nincs normális férfi, mind hülye, mind csak szexet akar stb. Ez már engem is kikerget a világból, pedig egyes körökben radikális feministaként ismernek. :D

No de a feminizmusba bele kellene tartozzon az is, hogy magunkkal szemben is kritikát gyakorolunk. Akivel mindig minden férfi csúnyán elbánik, annak érdemes egyet hátra lépnie, hogy újragoldolhassa a saját szerepét.

Az elvárások tekintetében viszont nem tudom, van- értelme lennebb adni. Ha egy nő (vagy férfi) csak egy diplomás férfit (vagy nőt) tud potenciális partnernek tekinteni, akkor biztosan érdemes eltekinteni ettől a kritériumtól csak azért, hogy utána nyűglődjön valaki mellett, aki nem felel meg neki?

Vagy ha fizikailag nem vonzódik valakihez, akkor megéri összeszorított foggal elfogadni azt, aki egyáltalán nem vonzza? A szexmentes kapcsolatok egy jelentős része az ilyen megalkuvásokból alakul ki.

Nálam az szokott gond lenni hogy külsőre nem tetszik a másik. Szinte nindig megalkuvás alapon indítok, hogy ne egy chadet várjak már, attol még el lehet fogadni es biztos jófej jó lehet vele vagy rendes még attól.

Aztán kiderul hogy vagy depresszios vagy negativ oeches szerencsétlen panaszkodós vagy incel vagy a hulye szexre megy (annak is örülhetne inkabb hogy egyaltalán szoba álltam vele és esélyt adtam nyitottam erre még ezt is lerontják azzal hogy neki a randi az hogy fel akar hozzám jönni, mint vmi csöves?!)egyszeruen ha meg is lenne bennem az hogy igyekszem elfogadni a másikat nyitni lmnem felszinesnek lenni, akkoris agyoncsapják azt is ami pislákolt bennem.