Felszínes vagyok ha ennyire számít a külső? Nők ti voltatok már ilyen helyzetben? többi lent

10-es, könnyű ezt mondani. De akinek nincs lehetősége máshol ismerkedni, annak onnan kell választani. Én pl home office-ban dolgozom, elég ritkán járok el társaságba és ott sem találkozok senkivel. És nem, az utcán, boltban nem szólít le senki, sose tette, még nagyon fiatal koromban sem.

Szóval ez van, ebből a kínálatból kell választani.

Nekem sokszor az van, hogy találkozom a pasival, nem selejt, értelmes, de ahogy írták is, semmit nem mozgat meg bennem, nem tetszik, nem akarom, hogy hozzám érjen. Barátként, haverként teljesen jó lenne, de a fizikai oldalát nem tudom elképzelni vele. Ismerem magam, hiába erőltetem, csak rosszabb lenne és a másikat is megbántanám. Akik tetszenek, azok általában megbízhatatlanok, nem tudják, hogy mit akarnak, akikre nem lehet számítani. Nem megyek bele velük sem semmibe, mert nem szeretem, ha kihasználnak. Ezért sajnos marad az egyedüllét.

"Rengeteg kedves, jófej, okos, helyes pasi van."

Az meg már a következő probléma, amikor ezekkel sem működik a kémia... Kicsit több mint 1 évnyi társkeresőzés alatt, akikkel eljutottam személyes találkozásig, rendre így jártam. Pedig már-már tökéletesek voltak.

Most épp a 4. alkalomra készülök egy ilyen szuper férfival, akarok esélyt adni, erőltetem, mert annyira kár érte. De attól tartok, az 5.-re már nem fogom tudni rávenni magam.

#12

Nem tudom, a társadalom miért értékeli alul a fizikai vonzalmat a nőknél, szerintem ez enyhén sértő.

Hiába jó ember meg csodálatos valaki, ha nem vonzódom hozzá. Ezt hívják barátságnak, amúgy. A lány barátaim a legjobb, legcsodálatosabb emberek a világon, de csak ezért nem fekszek le velük, mert nem vonzódom hozzájuk.

Az alap az onnan indul, hogy tetszik nekem a férfi. És nem másnak tetszik, vagy a társadalom szerint vonzó, hanem hogy nekem tetszik.

A férfiak soha az életben, szóba se állnának olyan nőkkel, akiket nem tartanak legalább egy 7-esnek, 8-asnak. De tőlünk így elvárja mindenki, hogy üljek a randin szembe egy számomra ronda/nem vonzó emberrel, aki lehet maga Quasimodo is, érted, és próbáljam kideríteni, vajon elég vicces-e ahhoz, hogy lefeküdjek vele. Mivan?

"Személyesen kell ismerkedni és a kevés vonzalom közül kell kiturkálni a legnormálisabb értékrendűt."

Személyesen én már csak házas férfiakba botlok. A vonzalommal nem lenne gond, néha kölcsönösnek is tűnik, de így hiába. El nem tudom mondani, mennyire elegem van az online ismerkedésből, eleve soha nem is voltam híve, de nem tudok mit csinálni. A 11-es nagyon jól összefoglalta.

40-es egyedülálló anyaként éveket töltöttem a neten társat keresve. Megértelek benneteket, bele lehet nagyon fásulni.

Nekem megérte; lett egy csodálatos férjem, aki két gyerek apukája.

Ne adjátok fel!